Stephenie Meyer - Twilight saga ~ Alkonyat (2005-2008; 2008-2012)
Hát elérkezett ez az idő is. Nem
hagyhattam ki a véleményezésből ezt a sorozatot sem, mert túlságosan is
diszkrimináns lennék. Talán az is vagyok, mert nagyon nehezen fog eszembe jutni
pozitívum, ami Alkonyattal kapcsolatos. Pedig nem mindig voltam ám ennyire
ellenséges a történettel. Pár éve – még az első film megjelenése előtt – igenis
kedveltem a sorozatot, hiszen még fanficeket is írtam vele, és nem is egy
továbbírást olvastam mástól, tehát kedveltem a történetet. Hogy miért vált
mégis ekkora púppá a hátamon (és a könyvespolcomon)? Talán mert rájöttem, hogy
egy nagy rakás… ürülék. Amíg ezzel a bugyuta szerelmi háromszöggel voltak
elfoglalva az emberek, elszalasztották megismerni az igazán nagyszerű
történeteket, mint például Az éhezők viadala, vagy a másik, TW-nél sokkal, de
sokkal lenyűgözőbb történetet, ami szintúgy vámpírokról szól, a Vámpírakadémia
sorozatot. Mire erre rájöttem, természetesen már megvolt az összes könyv, és az
addig megjelent összes részt láttam.
A vegyes érzésnél sokkal rosszabb
élményem van. A könyvek még csak-csak olvasatják magukat, na de a filmek! De
nem rohanok előre, kezdem a könyvekkel.
Az első részben a fiatal
kistinédzser olvasó megszereti Edwardot. Minden szép és jó, egészen a második
részig, ahol inkább átpártolunk Jacobhoz. A harmadik részben vívódunk, hogy kit
is szeretünk jobban, míg a negyedik kötetre eldől: nálam Jake győzött, Bellánál
Eddie.
Nagyjából maga a történet is
erről szól. Van Bella a tipikus Mary Sue gyönyörűség, aki beleszeret a
vámpírfiúba, és mit ad Isten, az viszonozza az érzelmeit. Nagy nehézségek árán
végül maguk is elfogadják a szerelmet, minden jól is alakul egészen a 2. rész
elejéig, mikor Bella elvágja az ujját a vámpírokkal telepakolt szülinapi
buliján, és Jasper rá akar támadni. Természetesen nem lesz Bellának nagy baja,
de Edward mégis kétségbeesik, ezért elhagyja a lányt, magával ráncigálva az
egész családot. Heh, cuki, nem? Na, itt kezd bejönni a képbe a mi kis Jake-ünk,
aki megizmosodik, megférfiasodik – hát nehogy már egy nyápic kis indiánnak legyen
esélye Edward félistenvámpírral szemben?! –, és kiderül róla, hogy ő pedig
vérfarkas! Micsoda meglepetés!
A 3. részben Edward és Jacob újra
boldogok, ám Victoria nem. És ha ő nem az, úgy gondolja, senki ne legyen. Még
mindig a bosszújára van ráállva, tehát új-vámpírhadsereget toboroz, hogy jól
meg tudja támadni Bellát (hiszen ő a szerelme annak az alávaló gazvámpírnak,
aki megölte az ő élete szívszerelmét).
Bella pedig hagyja, hogy
vonszolják jobbra-balra, sodródik az árral, miközben maga sem nagyon tudja
eldönteni, hogy kit szeret. Egészen a végéig, mikor már annyira elhatalmasodik
rajta a vámpírtéboly, hogy ő is vérszívó lehessen, hogy belemegy; hozzámegy
Edwardhoz, csak végre változtassa már át! De romantikus! Bár legalább emberi… a
legtöbb ember nem ódzkodna a vámpírrá válástól, úgy mint Elena a
Vámpírnaplókban. Na, mindegy.
A 4/1 ott kezdődik, hogy Bella
végre (nagyanyám) mennyasszonyi ruhájában hozzámegy a savanyúképű Edwardhoz,
aki végre elérte érzelmi zsarolásának csúcspontját.
Elmennek a nászútra, Eddie nem
szegi meg ígéretét, magáévá teszi Bellst, ám reggelre elmegy a kedve a további
szextől. Ejnye, Eddie, megrontod a szűzleányt, de tovább már nem játszol vele?
Persze mindezt úgy, hogy egyik
este még tervezik, hogy megtörténik, a másik reggel meg már túlvannak rajta.
MEYER! De komolyan! Az egész 3. rész elfojtott erotikától hangos, erre lezárja
egy nagy semmivel. (Valahol mélyen pont ezek miatt megértem, hogy megszületett
az Ötven árnyalat trilógia.)
Aztán persze csodák csodájára
egyetlen alkalomtól teherbe esik a kisasszony, és kiderül róla, hogy egy
félvámpír növekszik a hasában.
Telnek-múlnak a napok, zajlanak
az események, a lényeg, hogy megszületik Nessie, akibe belevésődik Jacob (vagy
fordítva… pontosan sosem tudom, ki vésődik be kibe…).
És itt volt az a pont, amikor azt
mondtam, hogy na végre! Imádtam a különös kapcsolatot a kislány Nessie és Jacob
között! Ezért fogott meg a történet, és ezért örültem Barterika KUNy-jának
(amiről még az évben szándékozom írni egy kis szösszenetet).
A filmek sem szólnak nagyjából másról,
csak mindaz, ami könyvben olvasatja magát, a filmben unalmas és vontatott. A
szereplők nagyon nem jók. Sem Kristennek, sem Robertnek nincsen színészi
munkája, nem jól csinálják azt, amit. Kristen nyitott szájjal viszi végig a
sorozatot, képtelen megemelni a fejét, amikor smárol, míg Rob végig szenvedi az
egészet. De komolyan! Hogy képes valaki ilyen savanyú fejjel játszani
egyfolytában?
Taylor sem éppen gigászi színész,
de nála még elfogadható, mert ő a legfiatalabb… mégis! Valami belőle is
hiányzik. (Na, nem a bicepsz és a kockahas…)
Zavaró továbbá, hogy elvileg a
vámpíroknak nem változik a külsejük. Ennek ellenére mindig más és más jelenése
van az összes Cullennek, és nem csak haj tekintetében… Mindegy, ezen túltéve
magunkat még mindig nem találhatunk sok pozitív tulajdonságot, határozottan nem
egy Oscar-gyanús film. Nem vitték túlzásba a fűszert… mintha kihagyták volna a
húslevesből a sót… vagy a húst?
Az, hogy volt-e értelme
kettészedni a 4., befejező epizódot? Határozottan nem. Az első ezáltal egy
unalmas vontatás lett, végig kell nézni Bella undorítóvá vált testét és Nessie
túlságosan is véres születését. A nászút is el lett húzva, de hát valamivel
csak ki kellett tölteni azt a sok ürességet!
A második részről már egészen
máshogyan vélekedem. Azt mondom, hogy emiatt megérte kettészedni. Még mindig
nem vagyok megelégedve sok mindennel, de nem untam magam halálra. Sőt, szinte
még érdeklődve vártam, mi lesz… :)
Összevetve azonban az első és az
utolsó részt, szomorú megállapítani, hogy senki nem fejlődött, annak ellenére,
hogy felkérték őket más szerepekre is, más színészekkel, akiktől azt hittük,
tanulhatnak, ám ők vagy nem is akartak, vagy nem tudtak.
Ugye az köztudott tény, hogy Rob
és Kristen kavartak/kavarnak, mégsem éreztem a filmvásznon a közöttük lévő
szikrát, szexuális feszültséget, szerelmet vagy bármi egyebet. Így még én is el
tudtam volna játszani, hogy szeretem Edwardot --- és ez visszafelé is igaz. Nem
jók, nem érzek bennük tehetséget, mégis felkapottak lettek. Ez már csak így megy…
Zárnám soraimat, a következő
bejegyzés pedig a Twilight Breaking Dawn 4/2 lesz kicsit kifejtve. :)
Tetszett: Jacob és Nessie
kapcsolata. Imádom őket együtt.
Nem tetszett: Soroljam? Röviden: a
filmben a színészek, a könyvben pedig Bella.
Kedvenc jelenet: Vicces, mert a
négy film alatt nem sok kedvenc jelenetem lett, de például azt nagyon szeretem,
amikor a Volturriknál Edward Felixszel harcol, és ott Bella közbeavatkozik.
Kedvenc karakter: Ness és Jake.