Source Code ~ Forráskód (2011)

Source Code ~ Forráskód (2011)

Izgalmas film, izgalmas történet, izgalmas szereplőkkel. Jake Gyllenhaal az egyik kedvenc színészem, mert mindamellett, hogy imádom őt nézni, nagyon jól alakítja a szerepeit. Kivételesen örülök, hogy megint valami izgalmas, akciódús filmben láthattam, mert szerintem hozzá ez a fajta szerepkör illik a legjobban.

Colter Stevens százados nem érti, mi történik vele, mikor felébred egy vonaton, és a vele szemben ülő hölgy úgy kezeli, mintha ismerné. Térül-fordul, próbál rájönni, hogy mi van, mikor pár perc múlva a vonat felrobban, és ő meghal. Ekkor azonban ismét olyasmi történik vele, amit nem tud hova tenni: egy kapszulában tér magához, ahol egy monitoron keresztül beszélnek vele. Próbál rájönni, hogy mi ez az egész, ami vele történik, de kommunikátorai hajthatatlanok, nagyon keveset árulnak el, helyette visszaküldik az előbbi múltba, hogy próbálja megakadályozni a robbanást… és innentől kezdetét veszi az időutazás.

Meg kell, hogy valljam, nagyon szeretem az ilyenfajta filmeket, csak épp nehezen tudom értelmezni őket. Már a Ház a tónál-nál is időzavaraim voltak, az Eredetről nem is beszélve (amellett, hogy nem is láttam végig a filmet), és ennél is voltak gondjaim, főleg a végén. Mivelhogy a történet az utolsó percekig egészen érthető mederben folyik, visszamegy, meghal, újra visszamegy, és így tovább… de a végén, az utolsó 8 percében viszont megpróbálja megváltoztatni a világot. Mikor elhatározta, hogy így tesz, bevallom, valami nagyobb horderejű dologra számítottam, minthogy azt teszi, amit valószínűleg én is tettem volna a helyében. Elkapja az őrült srácot, és feljelenti a rendőrségen – tök logikus, nem is értem, hogy a tudós, Dr. Rutledge, aki ezt az egész forráskódot kitalálta, miért nem adott/akart lehetőséget adni minderre… azért, mert őt nem az izgatta, hogy a vonat utasait megmentse, hanem, hogy ezt Chichagóval tegye? Vagy netán az se érdekelte, de valamivel muszáj volt figyelemfelkelteni a forráskódot? Nekem ez a tippem, de szívesen elbeszélgetnék valakivel erről. :)

Mindenesetre én nagyon izgatottan vártam, hogy mi lesz ebből az egészből, és sajnos, azt kell, hogy mondjam, kicsit csalódtam. Alapjáraton nem szeretem a szomorú befejezést, de itt el tudtam volna képzelni, hogy ott, abban a pillanatban, amikor mindenki boldogan nevetett, tényleg véget ért az életük. Valahogy úgy voltam vele, hogy ehhez a filmhez annyira nem illene a giccses, nyálas befejezés, és nem tagadom, Christina (Michelle Monaghan) szerepét teljesen feleslegesnek találtam. Csak azért kellett, mert minden egyes filmben össze kell hozni egy nőt Jake-kel…

Ellenben ott volt Goodwin százados (Vera Farmiga), aki viszont felettébb jól játszotta a rá osztott szerepet, nekem nagyon tetszett, teljesen meg vagyok vele elégedve. A végén pedig egyenesen tiszteltem azért, amiért szembeszállt a főnőkével, és beteljesítette az ígéretét. Vele jobban el tudtam volna képzelni Coltert, még úgyis, ahogyan feküdt abban a kapszulában (megrázó képkockák voltak…).

Mindent összevetve, és mivel fáradtságom miatt nem is tudnék most nagyon mit írni, a lényeg, hogy én 10/9-et adnék, az 1 mínusz is azért van, mert a végét egy kicsit eltúlozták, és mert egy-két dolgot megváltoztatnék a filmen, ha tehetném. :)

Egyébként mindenkinek nagyon ajánlom, és véleményekkel traktáljatok nagyon nyugodtan! Érdekelnének a meglátásaitok. :)

Something Borrovwed ~ Szerelem kölcsönbe (2011)

Something Borrovwed ~ Szerelem kölcsönbe (2011)

Nem is tudom, mivel kezdjem a véleménynyilvánításomat… Ritkán vagyok ennyire elégedetlen egy filmmel, mint jelen esetben.

Általában a nagyon beharangozott filmek sosem annyira jók, mint amennyire mutatni akarják magukat, tisztelet a kivételnek, de ez esetben ezzel totálisan egyetértek.

A sztori igen egyszerű alapokon áll: van két nő, akik barátnőknek mondják magukat, Rachel és Darcy. Rachel a szerényebb, amolyan tipikus jókislány, míg Darcy a belevaló, öntelt, egoista, önző nő, aki rámenősségével megszerezte magának Dextert, a főszerepben lévő fiatalembert – akinek amúgy nem sok pozitív jellemvonását ismerhettük meg a filmben, nekem személy szerint egyáltalán nem jött be a pasas, de mivel ez a film nem rólam szólt, így hát Dexternek sajnos sok szerepe jutott.

Rachel és Dexter egy egyetemre jártak, szimpatizáltak egymással, nagyon kedvelték a másikat, ami, ha nem lép közbe Darcy, szerelemmé fejlődött volna. De mivel az említett intermezzo megtörtént, Darcy lenyúlta – vagyis, ha a filmben elhangzottakkal egyetértünk, akkor Rachel átengedte – a pasit, így kreálva nekünk egy szörnyen unalmas történetet.

Romantikus vígjátéknak írják, de én egy másodpercig sem nevettem, és ami azt illeti, nem tartottam igazán romantikusnak sem.

112 perc tömény unalom, már az első képkockák után azt vártam, mikor lesz vége, de mindig találtak valamit, amivel húzhatják. Ennek ellenére, mégis kimaradtak számomra fontos részek, amiért haragszom.

Mindenki a főszereplő pasit, a Dexter alakító Colin Egglesfieldet isteníti, hogy milyen helyes, bla-bla-bla. Tény, hogy jól néz ki, de könyörgöm, emberek! Ez a férfi egy tutyimutyi, szerencsétlen, béna alak. Nem mert rámozdulni Rachelre, aki jobban már ki se tudta volna mutatni vonzalmát! Mégis mit várt ez az ökör?

És ennek ellenére Rachelnek, évek múltán is ő kell, pedig kaphatott volna százszorta jobbat, mégpedig Ethant (John Krasinski). Ez a fiú! Édes istenem, én már a legelső perctől fogva neki szurkoltam, és annyira könyörögtem, hogy Rachel térjen észhez, és szeressen belé, de nem. Ethan hiába vall szerelmet, Rachelt nem tudja meghódítani, mert a csaj totál dilinyós. Erre nem lehet semmiféle más magyarázat, hiszen kinek kellene az előbb említett Dexter, ha megkaphatja a vicces, helyes (szerintem sokkal helyesebb), határozott és férfias Ethant?

És, ha ez nem lenne elég, akkor ott volt az a szegény csaj, Claire (Ashley Williams), aki totál belezúgott Ethanbe, de természetesen a pasinak az elérhetetlen csaj kell (Rachel), ami teljesen jellemző, szinte magamra ismertem benne. Claire-t és Ethant sajnálom a legjobban a filmben, de igazán mégis Claire-rel tudok együttérezni… mintha csak rólam csináltak volna filmet, leszámítva, hogy én sose mernék így nyomulni.

Egy szó mint száz, nekem nem tetszett a film, csak egy újabb béna alkotás, egy újabb próbálkozás, hogy valami újat mutassanak az embereknek, egy újabb mellélövés. Nekem nem kell új, nem kell megbonyolítani az életet, az épp elég bonyolult így is, de ha mégis megpróbálkozunk, akkor viszont tisztességesen zárjuk le a dolgot. Mondjuk a zárójelenet helyett megmutathatták volna, hogy Ethan vagy Claire talált-e maguknak valakit, vagy, hogy hogyan alakult a szereplők élete pár év múlva. Mert valahogy van egy olyan érzésem, hogy Dexter és Rachel idővel belesüppedt a megszokottság egyhangúságába, míg Darcy és Marcus boldogan nevelték a gyerek(eik)et. (És remélem, Ethan is. :) )

Összegezve: 10/4-es, senkinek nem ajánlom, ha még nekem is nehezen ment a végignézése, az örök és reménytelen romantikusnak, akkor nem is akarom elképzelni, hogy másoknak hogy ment. Tragédia, még jó, hogy nem mentem miatta moziba!

Kellemesebb filmet kívánok mindenkinek! :)