Könyvkrónika: The Hunger Games

Suzanne Collins – The Hunger Games ~ Az éhezők viadala (2012)

Kötelező darab. Kevés könyv van olyan, ami a végletekig magával ragad, és soká tartott rájönni, hogy az én ízlésem pontosan milyen is, mi köré épül, min alapul. Nos, lassacskán, az egyre szaporodó kivégzett könyvek által kezdek rájönni; szeretem a posztapokaliptikus könyveket, amik a jövőben játszódnak. Az ÉV pontosan olyan könyv.

Történik valami – ami a történetből igazán sosem derül ki –, ami lerombolja az egykori Amerikát, és létrejön Panem országa a 12 körzettel és a Kapitóliummal. A körzetek, ahogy kifelé haladunk, egyre szegényebbek; a Tizenkettedik körzet például már egészen olyan, mint a középkorban, ami főleg nekünk olvasóknak furcsa, mikor megjelenik egy tévé, vagy kivetítő. Többször is tudatosítani kell magunkban, hogy ez a könyv a JÖVŐben játszódik.

Kissé nehezen indul be a történet, a főszereplőt Katniss Everdeent megismerjük. Megtudjuk, hogy van egy húga, Prim, egy anyukája, aki nem igazán tudja eltartani a két gyermekét. Megtudjuk, hogy meghalt az apukája, és rámaradt a feladat, hogy életben tartsa a családját. Szomorú, hogy egy tizenhat éves lányra hárul mindez, de Katniss állja a sarat. Gale-lel, a hasonló korú, jó kiállású, barna hajú fiúval tökéletesen megértik egymást, szuperül vadásznak, így feketén hozzájutnak a kellő mennyiségű ételhez, amitől nem halnak éhen. Kemény és nehéz élete van a lánynak, de az i-re a pontot igazán csak a Kiválasztás napja teszi rá.

Kiderül, hogy minden körzetből minden évben kiválasztanak egy-egy 12 és 18 év közötti fiút és lányt, és beküldik őket az Arénába, hogy élet-halál harcot vívjanak egymással. Hogy mi a lényege? Erre Snow elnök erőszeretettel emlékezet: egykor 13 körzet volt, azonban az utolsó, a 13. körzet fellázadt, természetesen leverték őket, ám annak megelőzése érdekében, hogy még egyszer ne ismétlődhessen meg, és hogy minden minden körzet emlékezzen arra, milyen sors várna rájuk, ha nem lenne a Kapitólium, minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát. 

A körzetek, a centrumhoz közeledve egyre inkább elfogadják ezt a brutális rendszert, azonban a Peremlakók (Katnissék) már teljesen máshogyan látják az eseményeket; akárcsak mi. Egy brutális szórakozásnak, amit az unatkozó, gazdag kapitóliumiak űznek. Akárcsak a mi világunkban a sok reality-műsor: Való Világ és egyéb nyalánkságok. Itt még nem vérre megy a harc… de meddig elégszünk meg ezzel?

A sorsoláson, mit ad isten, az ártatlan Prim nevét húzzák ki, mire hősnőnk önként jelentkezik helyette, és a kisorsolt társával Peetával, a szőke hajú, kedvesnek tűnő fiúval útnak indulnak.

Collins nagyon jól át tudja adni az érzést, amit Katniss viseltet a sok bugyuta ember iránt, akik körülveszik őt. A kiválasztottaknak emelt fővel, boldogan kéne viselniük a rangjukat, a jövőjüket. Nem félhetnek, nem bosszankodhatnak, hiszen ez kiváltság! Katniss azonban gyűlöl mindent. A felkészítő csapat rendbe teszi, a gyémántot megcsiszolják, és kezdetét veszi a műsor.

Nem véres könyv, nem egy Battle Royal (bár sokan hozzá hasonlítják), mégis, maga a tartalom, hogy gyerekek ölik egymást, pont elég ahhoz, hogy elrettentsen sok embert. Azonban Kattnis már nem gyerek. Sem az első pár körzet lakói, akik a Hivatásosok, és egész életükben erre az alkalomra edzettek. Vannak gyerekek, de a nagy részük már tinédzser, ami csak megnehezíti az olvasók dolgát, mert így még külön izgulhatunk a szerelmi szál miatt is, ami nincs eltúlozva, nincs ránk erőszakolva.

Lényegében nagyszerű, lehengerlő, elgondolkodtató történet, tökéletes kivitelezéssel, jól megírt háttérrel. Aki egyszer elkezdi, nem tudja letenni. A jövő karikatúrája. Mindenkinek el kell olvasnia!

Suzanne Collins – Catching Fire ~ Futótűz (2012)

A folytatásra sem kellett sokáig várni, és ha lehet, ez még jobban lenyűgözött, mint az első részt. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Katniss és Peeta szerelme látszólag tökéletes, míg belül Katniss próbálja objektíven látni a Gale és Peeta iránt táplált érzelmeit. Nem könnyű neki, de hála istennek, a szerelem még mindig nincs eltúlozva. A lényeg máson van. A 75. alkalomhoz érkezik az Éhezők Viadala, amire a szervezők egy újdonsággal álltak elő: az eddigi győztesek közül fognak kisorsolni egy-egy résztvevőt. Hatalmas megdöbbenés fogadja a bejelentést, és a 12. körzetben már el is dőlt, hogy kik mennek. Katniss és Peeta. Újra. 

Félelem, rettegés, gyűlölet, harag lobban lángra a lányban. Gyűlöli a Kapitóliumot, holott számított a büntetésre, amit azért kapott, mert átvágta a játékszervezőket.

A könyv gyorsabban halad, mint az első részben, hamar az Arénában találjuk magunkat, és Collins ismét lenyűgöz a fergeteges észjárásával és határtalan fantáziájával. Ahogyan írom ezeket a sorokat, folyton ráz a hideg. Egyszerűen tökéletes folytatás, még kétségbe ejtőbb függővéggel. 

Suzanne Collins – Mockingjay ~ A kiválasztott (2012)

Mi lehetne egy ilyen eredeti, lenyűgöző történet méltó befejezése? Hát nem ez. Őszinte leszek, engem a harmadik rész nyűgözött le a legkevésbé. Valahol számítottam erre a befejezésre, valahol viszont reménykedtem benne, hogy nem ez lesz. Sok lehetőséget láttam még a lezárásra, de az agyam legmélyén tudtam, hogy ezt fogom kapni. Sajnos. 

A történet a Kiválasztottról, a Fecsegőposzátáról, Katnissról szól, aki legyőzi a Kapitólium uralmát. De milyen áron?! A fordulatok és a nyers brutalitás most sem maradhat el. A karakterek nem mondanak ellent önmaguknak. Végig izgalomban tart a sztori, miközben folytan arra gondolsz: ebből mi lesz? 

A vége miatt még mindig szomorkodom, másra számítottam, ennél sokkal eredetibbre, sokkal negatívabbra, de... ha jobban belegondolok, talán ez sem pozitív vég. Paródia lenne? Suzanne ezzel zárta le, de meghagyta nekünk a lehetőséget, hogy arra gondoljunk, amire szeretnénk, amivel nekünk teljes lenne? Talán. 

Mindenesetre megalkotta nekünk ezt a búskomor, félően valóságos jövőképet, amivel jobb lesz, ha mielőbb azonosulunk, mert ennél már csak rosszabb jöhet...

Könyvkrónika: Ötven árnyalat trilógia

E. L. James - Fifty Shades of Grey ~ A szürke ötven árnyalata (2012)

Nos, ki nem lehet hagyni, nem igaz? 

Szinte nem is tudok a környezetemben olyan embert, aki vagy ne olvasta volna, vagy ne hallott volna róla valamit (tekintve, hogy az én könyveim járnak-kelnek körbe-körbe...). Kissé olyan ez, mint a Harry Potter regénysorozat (amiről a későbbiekben mindenképpen szándékozom írni egy "kis" bejegyzést). Mindenki ismeri, és vagy szereti, vagy nem.

Nem is tudom, mit írhatnék az Ötvenről, mert alapvetően nem rajongok ezért a trilógiáért, és azt sem tudom megérteni, hogyan lehet, hogy az eladási listák csúcsát bitorolja ez az alapvetően ponyvaregény. Na, de vágjunk bele, aztán majd csak lesz valami. :)

Adott egy lány, Anastasia Steele, a huszonéves egyetemista, aki megismerkedik a férfiistennel: Christian Greyjel. Egymásba szeretnek, rengeteget szexelnek és próbálják legyőzni Grey démonait; mivelhogy a fiúról kiderül, vonzódik a durvább, név szerint szado-mazo szexhez.

Hogy ezt a fiatal, szűzlány hogyan fogadja, mindenki elképzelheti. Természetesen megijed, elrettenti a dolog, ugyanakkor az a kevés betekintés, amit Christian mutat neki, felcsigázza. Teljesen ambivalens érzelmekkel sodródik az árral. Nem tud ellenállni a férfi vonzerejének, sem a saját akaratának, így hagyja, hogy birtokba vegye az uralkodómániás Mr. Grey.

Maga a történet az Alkonyat saga továbbírásának indult, egy külföldi fanfiction oldalon debütált. James próbálta leírni mindazt, ami neki hiányzott az Alkonyat szériából, az pedig nem más, mint a szexualitás; ez azonban akkora sikernek örvendett, hogy rövid időn belül átírta a történetet saját szereplőkkel, és minden Alkonyattól mentesre. Azért persze, ha valaki – mint pl. én – olvastam mindkettőt, feltűnik a sok-sok hasonlóság, amiket most nem részletezek, a lényeg, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni Bellától. (Ami nem kicsit idegesített…)

Amúgy magáról a történetről nem lehet sokat beszélni, ugyanis a sok szexen és szenvedésen túl nem igen történik semmi, továbbá szado-mazo könyvnek titulálni igencsak merész kijelentés, ugyanis ehhez hasonlatos szex, talán csak kettő van a könyv folyamán (ha van annyi). Egyébként inkább a Grey által szerintem jól megfogalmazott „vaníliaszexről” van szó, vagyis a rendes, sima szeretkezésről. Emellett az elbeszélés igencsak zavaró a sok „szentséges basszantyú”, „szent isten”, „szent tehén” és hasonlatos bosszankodástól, és a fordító által elvétett, és a több kézen átfutott helyesírási/elírási hibáktól. Nem is értem, hogy van képük elkérni ennyi pénzt ezért a hibahalomért…

De mindezeken túllépve, találni benne egy-két pozitívumot, és bizony sok-sok szexet, amire úgy tapasztalom, hogy ki vannak éhezve az emberek. (Pedig nem kell olyan messzire menni, hogy ennél durvább szexet olvassunk…) Ezek a részek amúgy általában elég érzékletesen, és kendőzetlenül vannak megjelenítve, viszont nem érzem fontosságát az összes ilyen rész ennyire pontos leírásának.

Mindezek ellenére elolvastam a második részt is, főleg azért, mert az Ulpius kiadó csak úgy dobálja az ember után sok-sok százalékos leárazással (talán ők is belátták, hogy 4000 Ft kissé sok ezért a „gyönyörűségért”?). 

E. L. James - Fifty Shades of Draker ~A sötét ötven árnyalata (2012)

Véleményem fentebb olvasható. :D

Viccet félretéve, a két rész között valóban csekély különbség van, ezért nem is írok külön bejegyzést. Ez a rész sem szól igazán másról, mint szexről és szenvedésről: csak most már Mr. Grey is szerelmet táplál az egyre magabiztosabb, ugyanakkor a „szex” szótól még mindig pironkodó lány iránt. Eh! Kimondhatatlanul idegesít Ana kétessége, hogy az egyik pillanatban úgy viselkedik, mint egy szexkirálynő, a másikban pedig már attól elpirul, hogy tudják róla, hogy szexelt. Nagy ügy Christian mellett… Mindegy is. Szóval. A történet 5, azaz 5 nap múlva folytatódik, ott ahol az első abbamaradt. Öt napig depiznek, aztán Grey felkeresi a lányt és hamar újra összemelegednek, megegyezve, hogy nem mennek bele a durvább szexbe, maradnak a szeretkezéseknél, ami végül is mindkettőjüket kielégíti, Ana mégis erősen vonzódik a különböző érdekességek után – úgy mint a végén az anális szex, vagy a kisebb durvaságok. Ettől függetlenül még mindig nem igazán olvasunk szado-mazót, szóval aki erre számít, ne vegye meg.

Christian túlzott birtoklási vágyától vezérelve beköltözteti magához a lányt, így nagyobb dózisban olvashatunk a kapcsolatukról.

Különben egészen emberi, egyszerű és rózsaszín, ami felettébb tetszik, hiszen néha jó olvasni nyugodtabb szálakról. Fordulatok, akciók nem igazán vannak a könyvben, viszont drámázások annál inkább. Nagyjából végig azt olvassuk, hogyan változik, formálódik át a merev Grey, és lesz papucs… Ez mégsem zavaró, mert alapvetően jól ábrázolja az írónő. Néha megnyugtató olvasni olyanról, ami nincs tele akadályokkal, és kivételesen boldogok tudnak lenni a szereplők. (Jó, akadályok azért előállnak, de mindezt mégis együttesen győzik le, senki nem hagyja el a másikat.)

Ezután jönne elő az újabb Alkonyat sagás hasonlat, de lehet, hogy ezt már csak én magyarázom bele, nem tudom, de ez maradjon is az én titkom.

Egészen a végéig sodródunk az árral, aztán történik egy nagyobb váltás, ami előkészíti az utolsó könyvet, de ami még mindig nem elég fordulatos – legalábbis az én számomra. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a végére, el is fogom olvasni – köszönhetően drága barátnémnek, aki mindig frissen, szinte ropogósan szállítja nekem a könyveket –, és szerintem arról sem lesz túl pozitív véleményem. Addig is mindenkinek ajánlom, aki egy kis nyugodtságot és egy kis pikánsságot szeretne olvasni. 

Sorozatszemle (The Middle)

The Middle ~ A semmi közepén (2009- )

Nos, mivel is kezdjem? :) Ez az a sorozat, amit nem lehet megunni. Na, nem mintha a többit meglehetne, de ez egy teljesen más stílusú sorozat, mint amilyet alapvetően szoktam nézni.

Adott egy család – a Heck család –, ami áll az apából (Mike Heck), anyából (Frankie) és a három gyermekből: Axl, Sue és Brick. Szerintem már a nevek is sokat sejtetőek, de a az i-re a pontot maga a történet teszi fel.

Egy átlagos amerikai család mindennapjait írja le, végtelen realitással és humorral fűszerezve. Frankie életcélja, hogy jobbá varázsolja az életüket, annak ellenére, hogy minden próbálkozása kudarcba fullad. Mike a szkeptikus apa, aki általában próbálja magát kivonni a dolgokból, de felesége nem hagyja, így adódnak a kelletlen "apadolgok". :) Axl, a tipikus tinédzserfiú, aki szívatja a húgát, csajozik és haverozik, ahogyan azt kell, miközben egy rendetlen, nemtörődöm focista, aki néha hajmeresztő dolgokra képes. 

Aztán ott van Sue, a teljességre törekvő, kétbalkezes, fogszabályozós kis szerencsétlenség, aki minden lépése után rombol, mintsem alkot. Minden szakkörre, minden versenyre benevez, szerves részese akar lenni az iskola életének, miközben az emberek tudomást sem vesznek róla (ami néha pozitív dolog, hiszen így tudott bejutni élete koncertjére; egy Justin Bieber koncertre…). Végül pedig ott van az általános iskolás Brick, aki a mondatok végén újrasuttogja az utolsó szavakat. Könyvmoly, feledékeny kisfiú, és sokszor ő látja a legreálisabban a dolgokat.

A sorozat az összes létező problémát boncolgatja, amiből mindig valami vicces helyzet kerekedik. Egy percet sem lehet unatkozni az életükben, miközben végig bólogatva nevetsz, hogy igen, "ez velem is megesett már". A testvérek kellőképpen marják egymást, a szülők büntetnek, minden a helyén van. Mindenkinek ajánlom, aki szeret jókat nevetni, vagy csak elmerülni valaki másnak az életében, és kicsit nem arra gondolni, hogy milyen elege van a saját családjából. :)

HBO-n sokat szokták játszani, azt hiszem, hogy most a 3. évadot nyomatják, de én a 2. évadtól kezdve feliratosan nézem, mos tartok a 4. évadnál. Itt is ajánlom az eredeti hangot, sokkal élvezhetőbb vele. :)

IMDb elérhetőség: http://www.imdb.com/title/tt1442464/

Sorozatszemle (PLL)

Pretty Little Liars (2010- )

Durva fordításban: Csinos Kis Hazudozók. Nos, itt ismételten egy izgalmas sorozattal találja szembe magát a néző.

Sara Shepard azonos című könyvét sorozatosították meg ebben az eddig 3. évados kis gyönyörűségben.

Alaphelyzetünk egy 5 lányból álló baráti társaság, akik közül egy, Alison DiLaurentis (Sarah Pieterse) gyanús körülmények között eltűnik, és később kiderül, hogy életét veszti, és a négy másik lány: Aria Montgomery (Lucy Hale), Hanna Marin (Ashley Benson (és személyes kedvencem)), Spencer Hastings (Torian Bellisario) és végül Emily Fields (Shay Mitchell) különös, anonim SMS-ek és üzenetek áldozata lesz, aláírva A (fonetikusan: Éj) által.

Nos… a történet jóformán arról szól, hogy a négy barátnő próbálja kideríteni, hogy kicsoda valójában A, hiszen egészen addig, amíg Alisonról nem derül ki, hogy hallott, rá tippelnek, azonban a halál ténye megváltoztatja őket az eddig hittekben, és úgy gondolják, csakis a lány gyilkosa szórakozhat velük.

Nyomozni kezdenek, és mondanom sem kell, hogyha 4 tini, gimnazista lány kutakodni kezd, akkor miféle őrület keveredik.

A zsarolni kezdi őket, olyan, mintha minden lépésüket követné, mintha mindig látná őket, amit a lányok nagyon nehezen tudnak elviselni. Félnek szerelmesnek lenni, félnek szövetkezni, mégsem látnak más esélyt arra, hogy túl legyenek ezen az egészen. Azonban hiába: A mindenhol ott van. A? Egyedül lenne? Vagy inkább A-team-ről beszélünk? A lányok mindenre gondolnak, próbálják kideríteni, hogy ki gyilkolta meg Alisont, és a sok-sok bizonyítéknak vélt valami, ami az útjukba vetődik, mindig újabb kérdéseket, felvetéseket szül.

Néha magam is úgy érzem, hogy úgy, ahogy van, maguk a rendezők is belekeveredtek, annyira túl van néha csavarva a történet. A kérdések állandóan sokasodnak, mindig újabb és újabb adódik, de válaszokat sohasem kapunk. Ebben a sorozatban mindenki gyanús, még az is, aki nem…

Azt biztos, hogy a készítőknek nagyon kell ügyelniük arra, hogy minden a helyén legyen, és a végén – ami ki tudja, mikor lesz? – mindenre választ kapjunk, mert különben fan-fellázadás lesz. Lehetetlen elviselni ezt a sok kételyt.

Érdekes sorozat, sok-sok félelmetes helyzettel, csinos lányokkal, helyes fiúkkal, bonyolult, de érdekfeszítő történettel. Fiúk és lányok egyaránt nézhetik, mert lekötheti mindkét nemet. Aki kíváncsi egy természetfeletti lényektől mentes sorozatra, ami ugyanúgy, ha nem jobban okoz meglepetéseket, mint a közismert Vampire Diaries, akkor ezt tudnám neki ajánlani.

Szerény hazánkban még nem vetítik a sorozatot, de feliratosan egészen a 3. évad közepéig megtalálható az interneten. A következő epizód állítólag már csak 2013. januárjában lesz látható, a Halloweeni részt most adták le, ami természetesen arra volt jó, hogy csak még kíváncsibbak legyünk, mi is fog történni. Alig várom!

--- A alias (KyKy)

Sorozatszemle (Vámpírnaplók)

The Vampire Diaries ~ Vámpírnaplók (2009-   )

Ahogyan a nevében is benne van, ez a sorozat vámpírokról szól… Naplókról már annál kevésbé. Az első pár részben még csak-csak volt szerepe, de a több részben már teljesen más a lényeg, de ne rohanjuk ennyire előre.

A sorozat L. J. Smith azonos című regénysorozatából készült, amit bevallom, nem olvastam. Elkezdtem ugyan, de az 1. kötet felénél feladtam. Egyáltalán nem olyan a könyv, mint a sorozat (vagyis a sorozat nem olyan, mint a könyv), és mivel én a sorozattal kezdtem, azt szerettem meg, így a könyv már nem fogott meg. Ezért is lehet, hogy konkrétan csak a filmsorozatról írom a véleményemet. 

Szóval:

Alaphelyzetünk egy fiatal, gimnazista lány – Elena Gilbert (Nina Dobrev) –, épp suliba indul, amikor a barátnője Bonnie Bennett (Kat Graham) vezette autóval kis híján „kisiklanak” az útról. Ez duplán megrémíti Elenát, hiszen a szüleit alig pár hónappal ezelőtt egy autóbalesetben vesztette el. A történet amúgy az iskolában indul be, amikor a mindenkinek szimpatikus vámpírfiú, Stefan Salvatore (Paul Wesley) besétál.

Megismerjük a mellékszereplőket: a pattogó, irányításmániás Caroline Forbes-t (Candice Accola), a mindig ingerült, Mr. Kockahast, Tyler Lockwoodot (Michael Trevino), az expasit, Matt Donovant (Zach Roerig), a drogos öcsikét, Jeremy Gilbertet (Steven R. McQueen), stb., stb., de végül megjelenik a rosszfiú bátyus, Damon Salvatore (Ian Somerhalder) is.

A történet aztán kezdetét veszi, Stefan és Elena hamar egymásba habarodnak, de a titkok csak gyűlnek és gyűlnek, Damon folyamatosan közöttük táncol, és a vámpírlétet lassan elfogadó lány akárhányszor megelégeli és azt mondja, ennél többet nem tud befogadni, mindig jön  valami új és akaratlanul is belebonyolódik ebbe az életbe. Sorra jelennek meg az ellenségek, akiket ügyes trükkökkel legyőznek, de igazán akkor ijed meg Mistyc Falls lakossága, amikor tudomást szereznek az ősi, úgynevezett Eredeti (Originals) vámpírokról. Klaus (Joseph Morgan) és családja feladja a leckét a szereplőinknek, ám sok-sok cselszövés, zsarolás hatására ez a veszély is megoldódik, hogy utána jöhessen egy újabb.

A történet tele van félelmet keltő, véres, öldöklős, szívkiszakítós, kínzós jelenetekkel, szóval nem ajánlom kisgyerekeknek, sem vért nem bíró embereknek. Alapvetően viszont tinisorozat, sok vicces, aranyos jelenetet is láthatunk, rengeteg eseményeken vesznek részt, sok szép ruha fogad bennünket. Rengeteg visszatekintéses rész is van, hiszen még Stefan is több mint 100 éves, nem beszélve az Eredetiekről, akik már az 1000. születésnapjukat is megérték.

Mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, mert arra tökéletesen megfelel. Mindig nagy fordulatokkal találjuk szemben magunkat, folyamatosan képesek minket meglepni, amiről A-t hiszünk, biztos, hogy B lesz. A szereplőket tudjuk utálni és szeretni, vannak idegesítő karakterek, és lesznek kedvencek. Sok-sok lénnyel találkozunk: vámpír, boszorkány, szellem, vérfarkas, hibrid (vámpír-vérfarkas), vámpírvadász, Petrova hasonmás, szellemekkel suttogó :P, stb., stb..

Egy jól összerakott, néha-néha a szerelmi Stefan-Elena-Damon háromszögtől idegesítő sorozattal találjuk szembe magunkat, ha belevágunk a megnézésbe. Nem csak lányoknak ajánlott, nincs elrontva nyálas romantikával, és Damon felsőteste mutogatásán kívül a lányok is erőszeretettel meztelenkednek. :)

Ősszel kezdték el vetíteni a 4. évadot, sajnos Magyarországon a 2. évadig jutottak, de mindenkinek hőn ajánlom eredeti hanggal, felirattal nézni. Sokkal élvezhetőbb, és a felirat általában már másnapra elkészül, szóval várni sem nagyon kell. Ajánlom figyelmetekbe a www.vampirnaplok.hu weboldalt, ami mindig friss és aktuális hírekkel szolgál a sorozatról.

IMDb elérhetőség: http://www.imdb.com/title/tt1405406/

Dance again

Ahoj, figyelem-figyelem!

Sok-sok kihagyás után ismételten itt vagyok. Az elmúlt időszakban egy kicsit (nagyon) eltűntem. Ennek nincs különösebb oka, hacsak nem a végtelen lustaság, és közelmúltban lezárult II. Imagine Kupán való zsűriskedésem. (Link jobbra. -->)

Vagy az, hogy a saját regényemmel akartam elsődlegesen haladni… vagy a végtelen lustaság. :) De most újult erővel, kedvvel és lelkesedéssel vagyok megint itt, és több régen látott/olvasott filmet, könyvet fogok kielemezni, hátha lesz, aki kedvet érez majd valamelyik gyöngyszemhez. :)

Továbbá szeretném megköszönni Venomnak, hogy írt egy bejegyzést, ezzel tudatosítva bennem, hogy nekem van ám egy blogom, amit jócskán elhanyagoltam az utóbbi időben. :)

No, akkor lássunk is neki! Előre szeretném közölni, hogy ezentúl minden bejegyzés végére odabiggyesztem az IMDb-s linket, így könnyebben rá lehet keresni a színészekre, nem írom minden karakter mellé a színész nevét. :) (A régebbi bejegyzéseim, mint a TVD és PLL még nem e séma szerint íródott, de a linket akkor is megtaláljátok. :) )