Dorian Gray (2009)

Dorian Gray (2009)

Ezzel a filmmel nagy csapdába estem. Amennyire számítottam egy szuper filmre, annyira nem lett az. Legalábbis számomra.

Dorian Gray (Ben Barnes) egy fiatal, tapasztalatlan fiú, aki nem is gondolja, hogy milyen hihetetlenül gyönyörű egészen addig, míg arra rá nem ébresztik. Lord Henry Wotton (Colin Firth) és Basil Hallward (Ben Chaplin) viszont tesznek róla, hogy ezzel mihamarabb tisztában legyen. Talán tudat alatt, semmiképpen sem akaratlagosan, de szerződést köt a láthatatlan ördöggel, aki megajándékozza őt az örök szépséggel és fiatalsággal, úgy hogy cserébe igazán nem kap sokat…

Dorian teljesen átalakul, ami egykor fontos volt neki, az hirtelen semmissé válik, és miután az egyetlen ember, aki talán visszahúzhatta volna őt a mélyből, a bájos vörös hajú szerelme, Sybil (Rachel Hurd-Wood) is öngyilkos lesz, a fiún úrrá lesz a Lord hatalma, és az ártatlan, tiszta fiúból így válik egy alávaló, élvhajhász férfi.

A történet gyakorlatilag ezzel ki is merül, és a kivitelezés nem igazán nyűgöz le. Dorian, vagyis Ben kétséget kizáróan csodálatos, és a szerepét is kitűnően játssza, ezt bizonyítja Ben Chaplinnel való csókjuk, aminek láttán még a szavam is elakadt. Nem sok fiú ismerősöm vállalkozik ilyesmire, persze ők nem kapnak milliós gázsit cserébe…

Colin Firth is nagyon jól kihasználja a karaktere adta lehetőségeket, és mikor a végén meg akarja akadályozni, hogy a lánya ezzel a romlott lélekkel legyen együtt, kicsit meg is sajnálom, de alapvetően csak haragudni lehet rá.

Összességében elmondhatom, hogy tetszett a film, de sokkal kevesebbet kaptam, mint amire számítottam. (Tudom, bennem van a hiba, hogy túl sokat akarok…). Egy-két jelent kifejezetten a kedvemre való volt, de összességében el kell, hogy mondjam, hogy sajnos többször is unatkoztam a film alatt.

Egyszer mindenkinek ajánlom megnézésre, főleg, aki szereti nézni Ben Barnes-t, aki tényleg élmény bámulni, de egy tízes skálán nálam nem kapna többet ötnél.

The Pillars of the Earth ~ A katedrális (2010)

The Pillars of the Earth ~ A katedrális (2010)

Ken Folett regénye alapján 2010-ben megcsinálták a filmadaptációt is, azonos címmel, de talán (olvasottak nyilatkozzanak) eltérő cselekménnyel, mindenesetre számomra hihetetlenül élvezetesen. Mikor megkaptam a sorozatot, elég kétkedőn fogtam neki, pedig alapjáraton mindig is szerettem a régi időkben játszódó könyveket/filmeket egyaránt, mégis, úgy gondoltam, hogy a kellő óvatosság nem árt. Így alakult, hogy egy késő keddi délután elkezdtem nézni az első részt, ami rögtön a hatása alá kerített.

Kellett egy kis idő, és pár rész ahhoz, hogy mindenkit el tudjak helyezni, és értsem a kisebb összefüggéseket is, és azt hiszem, fog még kelleni pár újranézés ahhoz, hogy mindenre felfigyeljek, amire első látásra esetleg nem, de ezt egyáltalán nem bánom.

Maga a történet lényege igen egyszerű, ám a kivitelezés miatt ez jócskán meg van csavarva. A fiatal Jack (nekem nem állnak a számra a magyarosított nevek, főleg a Jankónak és Jancsinak becézett ifj. Jacké…) belekeveredik egy megrendezett hajótörésbe, amit sokak bánatára túlél, úgy, hogy arról is tud, amiről nem kéne tudnia, így egy mondvacsinált pert akasztanak a nyakába, halálra ítélik. Erről nagyrészt az akkori kedvese és szeretője tehet, Ellen (Natalia Wörner) noha akaratán kívül. Mikor gyanútlanul meggyón a történtekről az alattomos gonosznak, és nem mellesleg az egyik cinkosnak, Waleran püspöknek (Ian McShane, akit a Karib tenger kalózaiból ismerhetünk), elhatározza, hogy megöleti a szegény ifjút, így marad egyedül Ellen a kisbabájával, ifjabbik Jackkel. A kivégzés napján azonban, a kétségbeesett és elkeseredett nő boszorkánynak tettetve magát, megátkozza az ítélőszéket, így magára haragítva Walerant és a többi összeesküvőt. Az már csak mellékes, hogy minden beválik, amit „jósol”. :)

A történet alapja valójában ez, de mégsem erről szól. Királyok és királynők, ármány, szenvedély, szerelem, becsvágy, árulás, átverés, fájdalom, lemondás és még sok egyéb érzelem tobzódik a sorozatban, egyszerűen nem lehet abbahagyni, ha egyszer elkezded, muszáj végignézned, nem hagy nyugodni, hogy mi lesz a szereplők sorsa.

A színészi felhozatal páratlan, rengeteg ismert, és szeretett színészt láthatunk, és sok – legalábbis számomra – ismeretlen, de felettébb tehetségeset is. Példának okáért mindjárt itt az első, Eddie Redmayne, a vörös hajú fiatal srác, aki a végére nagyon megtetszett, vagy a gyönyörű és csodálatos Hayley Atwell, aki a szépségével és a karakterével, Ailenával teljesen elkápráztatott. De semmiképpen sem hagyhatom ki David Oakes-t, a főgonoszt, William Hamleigh-t, a borzasztóan vonzó rosszfiút, aki a gyilkolások és a viselkedése ellenére nagy kedvencem lett. Hihetetlenül jól alakított, de ez természetesen a többiekről is elmondható.

Az idő, amiben játszódik, a történet tökéletesen el lett találva, a helyszínek, a ruházatok, a viselkedés és a gondolkodás is nagyon passzol, a Kingsbride-i katedrális építése pedig igazán izgalmas, főleg, amikor belegondolok, hogy annak idején mennyi ideig tartott megcsinálni egy ilyen épületet, míg manapság mennyi? Elgondolkodtató…

Összességében elmondhatom, hogy, amint tehetem, újranézem az egész sorozatot, akár többször is, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kíváncsi egy kis változatosságra a mostani modern filmekhez képest. 10/10, ha nem 11. :)

Egy kis kedvcsináló, mert ez a tartalomleírás tökéletes:

„Ken Follett azonos című regénye alapján! A fiatal János önkéntelenül is belekeveredik I. Henrik örökösének, Vilmosnak az ellenségei által megrendezett hajótörésébe, s mivel az összeesküvés részleteiről és szereplőiről meglehetősen sokat tud, a lázadók egy megrendezett perben akasztás általi halálra ítélik. Fiatal várandós felesége, Ilona kétségbeesésében az ítélet végrehajtásakor megátkozza ártatlan férjének gyilkosait. Miközben Ilona fia, Jankó felnő, az események is felgyorsulnak, s az egymással bonyolult viszonyban lévő szereplők sokasága lép a színtérre, akik mind részesei lesznek az egymást követő szerelmi és politikai manipulációknak, valamint az összeesküvésekkel és merényletekkel fűszerezett nagyobbnál nagyobb gaztetteknek. A Kingsbride-i katedrális építése körüli bonyodalmak pedig csak ürügyül szolgálnak a szerző számára, hogy az ódon kolostorok, várak, piszkos falvak és épülő városok falai között zajló szerteágazó történet amúgy is bonyolult szálait, még jobban összekuszálja.”

The Smurfs ~ Hupikék törpikék (2011)

The Smurfs ~ Hupikék törpikék (2011)

El kell, hogy mondjam, még sosem volt részem olyasmiben, mint ennél a filmnél. Péntek délutánra terveztük a mozit, és mivel az egyik legnagyobb bevásárlóközpont tetején már nem fogadják el az üdülési csekket, így az én kedvenc moziba vettük az irányt, ahol viszont elfogadták, és még jól is jártunk. Rajtunk kívül teljesen üres volt a terem – mi ketten barátnőmmel, azért ez nem volt semmi! :)

Alapjáraton nem szoktak zavarni az emberek, ha mondjuk nem ül be elém a két és fél méterével, és nem beszélik végig a filmet, esetleg rugdossák a székemet, de ma ilyesmiről szó sem volt. Úgy terpeszkedhettünk, ahogy akartunk, úgy nevetgéltünk, ahogyan jól esett, és akkor beszéltem, amikor akartam – ami elég gyakran előfordult, mert a „de aranyosak, nem?” mondatot elég sűrűn ismételgettem, talán már-már zavaróan sűrűn… de ha egyszer így volt!

Olyan hihetetlenül cukik, nem tudtam megállni, hogy ezt ne hangoztassam fél percenként. Főleg, mikor Ügyifogyit mutatták. :)

A mesesorozatot kisebb koromban minden reggel néztem, mert tetszett a történet, még ha kicsit sablonos és néha unalmas is volt, de aztán, ahogy nőttem, úgy felejtődött el a mese is. Most sem az vezérelt, hogy a Törpöket nézhessem, hogy őszinte legyek, elsősorban a szinkronhangok hajtottak… Bereczki Zoli és Szinetár Dóri volt Okoska, illetve Törpilla hangja. Számomra lehetetlenség volt kihagyni, de nem bántam meg, mert egy végtelenül aranyos és kikapcsoló élményben volt részem. Kilencven egész percig nem gondoltam a rám váró megpróbáltatásokra, másfél óráig nem volt semmiféle más gondom, mint az „aranyos”-ra minél több szinonimát találni. Merthogy nagyon töneményesek voltak a Törpök, és noha BZ Okoska hangját biztosította, mégis Ügyifogyi vált a kedvencemmé, és nem a bénasága miatt. Egyszerűen édes volt, a kinézete, a bizonytalansága és a bizonyítási vágya. :)

A film nagyrészt arról szól, amiről a mesesorozat legtöbb része is: Hókuszpók meg akarja szerezni a Törpöket, csakhogy, mint eddig soha, most sem sikerül neki. Ám ezúttal egy picivel több dolog is történik: pár Törp, Hókuszpók és Sziamiau átkerülnek a mi világunkba, egészen pontosan New York városába.

A kicsiny lények és a magát rettentő gonosznak tartó mágus azonban nem esik kétségbe, mint mindent, ezt is természetességgel kezelik, és próbálnak megoldást találni. Szerencséjükre a bölcs, öreg Törpapa is velük tart, balszerencséjükre, és a mi szórakoztatásunkra Ügyifogyi és Okoska, természetesen az egyetlen lány sem maradhat ki, azaz Törpilla sem, de ott van még Dulifuli (ő néha kicsit zavart, kivéve, mikor a zöld M&M’s-el romantikázott) és végezetül a számomra ismeretlen skót harcos, nevezetesen Vitéz (barátnőm kedvence. Mikor a végén repült, és azt kiabálta szabadság, barátnőm is felüvöltött: Freedom, Mel Gibson, Bravehart…).

A Törpök célja, hogy visszakerüljenek a gombaházaikba, de Ügyifogyi véletlenül beleesik egy dobozba, amit azon nyomban fel is emelnek, így történhet, hogy a Winslow családhoz kerülnek, és természetesen megváltoztatják az életüket.

Neil P. Harrist az Így jártam anyátokkal egy-két epizódjában láttam (nem az én műfajom ez a sorozat), ott nem igazán fogott meg, viszont ebben a filmben aranyos volt, főleg, mikor Törpapával beszélt az apaságról és a félelmeiről („A lépemben?” :D). Jayma Mays láttam már pár filmben, eddig is nagyon szerettem, de most még jobban megkedveltem, egy nagyon bájos női főszereplő volt.

Végezetül csak annyit, hogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit kikapcsolódni, elrugaszkodni a szürke és zord világból, nevetni vagy egyszerűen csak megnézni egy mesét. Ja, és természetesen az olyan apáknak vagy anyáknak, akik kicsit bizonytalanok a születendő gyermekük miatt – nézzétek csak meg Törpapát és vegyetek példát róla, ő aztán tudja, mi az a felelősség. :)

Tényleg mindenkinek ajánlom!