Something Borrovwed ~ Szerelem kölcsönbe (2011)
Nem is tudom, mivel kezdjem a véleménynyilvánításomat… Ritkán vagyok ennyire elégedetlen egy filmmel, mint jelen esetben.
Általában a nagyon beharangozott filmek sosem annyira jók, mint amennyire mutatni akarják magukat, tisztelet a kivételnek, de ez esetben ezzel totálisan egyetértek.
A sztori igen egyszerű alapokon áll: van két nő, akik barátnőknek mondják magukat, Rachel és Darcy. Rachel a szerényebb, amolyan tipikus jókislány, míg Darcy a belevaló, öntelt, egoista, önző nő, aki rámenősségével megszerezte magának Dextert, a főszerepben lévő fiatalembert – akinek amúgy nem sok pozitív jellemvonását ismerhettük meg a filmben, nekem személy szerint egyáltalán nem jött be a pasas, de mivel ez a film nem rólam szólt, így hát Dexternek sajnos sok szerepe jutott.
Rachel és Dexter egy egyetemre jártak, szimpatizáltak egymással, nagyon kedvelték a másikat, ami, ha nem lép közbe Darcy, szerelemmé fejlődött volna. De mivel az említett intermezzo megtörtént, Darcy lenyúlta – vagyis, ha a filmben elhangzottakkal egyetértünk, akkor Rachel átengedte – a pasit, így kreálva nekünk egy szörnyen unalmas történetet.
Romantikus vígjátéknak írják, de én egy másodpercig sem nevettem, és ami azt illeti, nem tartottam igazán romantikusnak sem.
112 perc tömény unalom, már az első képkockák után azt vártam, mikor lesz vége, de mindig találtak valamit, amivel húzhatják. Ennek ellenére, mégis kimaradtak számomra fontos részek, amiért haragszom.
Mindenki a főszereplő pasit, a Dexter alakító Colin Egglesfieldet isteníti, hogy milyen helyes, bla-bla-bla. Tény, hogy jól néz ki, de könyörgöm, emberek! Ez a férfi egy tutyimutyi, szerencsétlen, béna alak. Nem mert rámozdulni Rachelre, aki jobban már ki se tudta volna mutatni vonzalmát! Mégis mit várt ez az ökör?
És ennek ellenére Rachelnek, évek múltán is ő kell, pedig kaphatott volna százszorta jobbat, mégpedig Ethant (John Krasinski). Ez a fiú! Édes istenem, én már a legelső perctől fogva neki szurkoltam, és annyira könyörögtem, hogy Rachel térjen észhez, és szeressen belé, de nem. Ethan hiába vall szerelmet, Rachelt nem tudja meghódítani, mert a csaj totál dilinyós. Erre nem lehet semmiféle más magyarázat, hiszen kinek kellene az előbb említett Dexter, ha megkaphatja a vicces, helyes (szerintem sokkal helyesebb), határozott és férfias Ethant?
És, ha ez nem lenne elég, akkor ott volt az a szegény csaj, Claire (Ashley Williams), aki totál belezúgott Ethanbe, de természetesen a pasinak az elérhetetlen csaj kell (Rachel), ami teljesen jellemző, szinte magamra ismertem benne. Claire-t és Ethant sajnálom a legjobban a filmben, de igazán mégis Claire-rel tudok együttérezni… mintha csak rólam csináltak volna filmet, leszámítva, hogy én sose mernék így nyomulni.
Egy szó mint száz, nekem nem tetszett a film, csak egy újabb béna alkotás, egy újabb próbálkozás, hogy valami újat mutassanak az embereknek, egy újabb mellélövés. Nekem nem kell új, nem kell megbonyolítani az életet, az épp elég bonyolult így is, de ha mégis megpróbálkozunk, akkor viszont tisztességesen zárjuk le a dolgot. Mondjuk a zárójelenet helyett megmutathatták volna, hogy Ethan vagy Claire talált-e maguknak valakit, vagy, hogy hogyan alakult a szereplők élete pár év múlva. Mert valahogy van egy olyan érzésem, hogy Dexter és Rachel idővel belesüppedt a megszokottság egyhangúságába, míg Darcy és Marcus boldogan nevelték a gyerek(eik)et. (És remélem, Ethan is. :) )
Összegezve: 10/4-es, senkinek nem ajánlom, ha még nekem is nehezen ment a végignézése, az örök és reménytelen romantikusnak, akkor nem is akarom elképzelni, hogy másoknak hogy ment. Tragédia, még jó, hogy nem mentem miatta moziba!
Kellemesebb filmet kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése