Sorozatszemle (Lisa csak egy van)

Verliebt in Berlin ~ Lisa csak egy van (2005)

Lisa a húszas évei végén járó bekerül álmai munkahelyére, a Kerima Modához, azonban nem egészen olyan munkakörbe, mint ő azt remélte. Magas fokú végzettségével beteszik őt a konyhára felszolgálónak és segédnek… vajon ez minek köszönhető egy divatcégnél? Igen, természetesen annak, hogy Lisa nem túl szép, egy ilyen helyen pedig végképp nem számít annak. A kissé molett, fogszabályozós, száraz, töredezett, kócos hajú, kiszáradt szájú lányt nem találják elég méltónak ahhoz, hogy David Zeidel, az aznap megválasztott vezető asszisztense legyen, ám  Elisabeth "Lisa" Plenske mégis megmenti a szerencsétlenül, ájultan medencébe zuhanó férfit, jutalmul pedig David nem meri vállalni Lisát, mint megmentőjét a sajtó előtt, ezért a gyönyörűséges, de gonosz Sabrinát (Nina-Friederike Gnaedig) éri a dicséret, aki épp jókor volt jó helyen.

Lisa nem sokáig búslakodik a beosztása és Zeidel úr viselkedése miatt, hiszen a lány tehetsége azonnal szembeszökik mindenkinek, és nem is olyan sokára, Zeidel úr ajtaja előtt találja magát, ahol van saját asztala, meg minden, amire vágyott.

A történet persze ezután indul csak be igazán. David eleinte felettébb barátságtalan a lánnyal, megkéri, hogy fedezze a nőügyeit a gyönyörűséges mennyasszonya, Mariella von Brahmberg (Bianca Hein) előtt, kibeszéli őt a legjobb barátjával, Max Petersennel (Alexander Sternberg), és persze nem igazán nézi emberszámba.

Aztán egy idő után, és sok izgalmas, megható vagy épp vicces esemény után David és Lisa között megtörik a jég. Először tegező viszonyba lépnek, aztán szépen lassan David is beleszeret Lisába. De természetesen ez nem ilyen egyszerű, Lisa rengeteget küzd Davidért, akiben persze már csak akkor tudatosul a szerelem, mikor már épphogy késő, hiszen Lisa mást választott.

A happy end – bárhogy is – garantálva van, de nem mindegy a kivitelezés, és hogy mégis hogyan alakul ki ez a boldog vég. :)

A történet alapjai nagyjából ebből állnak, a csúnya Lisából, aki szerelmes a jóképű, beképzelt főnökébe, és aki természetesen belé szeret – hiszen mennyire valós, nem igaz, lányok? –,  igazából szinte feleslegesen, de egy gyönyörű nőt varázsolnak. (Úgy már kevésbé lisás…) Sok barát van mellette, többek között a volt iskolatársa, Jürgen Decker (Oliver Bokern), mindig segítenek neki a szülei, Bernd (Volker Herold) és Helga Plenske (Ulrike Mai), és természetesen barátnője is akad bőven, a fiatal, különleges szépség, Hannah Refrath (Laura Osswald), vagy a lepcses és kissé bohókás Yvonne Kuballa (Barbel Schleker). Mellettük még rengeteg érdekes és színes karakter tűnik fel, akik izgalmassá varázsolják a történetet.

Természetesen itt is találkozunk gonosz, sőt nagyon gonosz szereplőkkel, láthatunk idegesítőket, de szerethetőket is, fiatalok és öregek egyaránt megfordulnak a sorozatban. A német szappanoperát teljesen eltalálták, minden van benne, aminek benne kell lennie. Főleg fordulatok.

Több mint háromszáz részes, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen Davidot egyszerűen megéri bámulni olyan sokáig, íme egy kis ízelítő:

Magyarországon sajnos elég ritkán játsszák, 2005 óta pár hónapja vetítették először a FEM3-on, és múltkor is láttam valamilyen adón, de szerintem azóta nagyjából már vége lehet, mert eléggé közeledtünk már akkor is hozzá. De persze interneten lehet keresgélni, és hát én speciel már írtam a FEM3 szerkesztőségének, hogy részemről van igény a DVD-n történő kiadatáshoz. Akkor azt írták, hogy nem szándékozzák kiadni, de hátha sokan megkedvelik, és akkor lesz rá lehetőség. :)

Kellemes időtöltést hozzá! :)

Szelíd szerelem I-II (2003, 2004)

Szelíd szerelem (2003)

„A szerelem nem mindig villámcsapás, néha csak belopakodik szelíden.” – Ezzel az idézettel kezdeném, hiszen ha valami, ez tökéletesen leírja a filmet. :)

A film egy nyolc részből álló sorozat első része, aminek az utolsó két epizódját láttam a tv-ben, és azok alapján kerestem rá az elejére.

Egy fiatal asszony (Kathrine Heigl) és férje az új élet reményében költöznek az amerikai határvidékre, de egy szörnyű baleset özveggyé teszi a lányt, mikor még el sem kezdték az életüket. Marty Claridge összeomlik, a temetésre is épphogy el tud vánszorogni, a lelke darabokra tört, és úgy érzi, soha nem lesz többé szerelmes, nincs értelme az életének. Ekkor jelenik meg Clark Davis, a szintén özvegy férfi, aki egy furcsa ajánlatot tesz a nőnek: házasodjanak össze, legyen a kislánya édesanyja, nevelje és gondoskodjon róla, és tavasszal, amikor az utak újra járhatók lesznek, fizeti az útiköltséget, hogy a lány hazamehessen.

Marty nem sokat gondolkodik a dolgon, vonakodva, összeszorult gyomorral rábólint, hiszen tudja jól, hogy most nekivágni az útnak lehetetlen, a tél közeledtével pedig tető kell a feje fölé, amire az úti szekerük alkalmatlan.

A házasság után, Marty beköltözik a rokonszenves Clarkhoz, és a szemtelen Missie-hez, a szőke hajú, tizenéves kislányhoz. Az első hetek önsajnálattal és gyásszal telnek, amit Clark türelmesen tűr, hiszen ő ugyanezt már át élte, azonban, ahogy telnek a napok, Marty erősödik, és próbálja összeszedni magát.

Missie és ő elég sokáig nem jönnek ki egymással, de aztán végül megtörik a jég, és onnantól ő is a család részévé válik.

Időközben kiderül, hogy Marty szíve alatt hordja elhunyt férje gyermekét, akit tél végére vár. Együtt karácsonyoznak, Clark megmenti Martyt a hirtelen beálló hóvihartól, és Missie szinte anyukájának tekinti a nőt.

Igen ám, de ekkorra már javában tombol a tavasz, a kocsikaraván útrakész, és Martynak mennie kell. Ő azonban maradni szeretne. A fenti idézet segítette megértetni vele, hogy szereti Clarkot, ezért ír egy levelet, neki amiben leírja, hogy maradna, és hogy intézze el ezt a karavánnal. Ámde, a bonyodalom kedvéért a levél véletlenül leesik a földre, így Clark késve, de nem későn találja meg.

Ezek után a happy end, szinte garantálva van. :)

A tartalom egy kicsit részletes lett, tudom, de egyszerűen nem tudtam magam visszafogni, annyira tetszett ez a történet.

Annyira jó volt kicsit olyasmiről olvasni, amiben nem vérengző fenevadak, vagy természetfeletti lények ólálkodtak, hanem az egyszerű, természetes emberi dolgokat láthatjuk, a szerelem és a szeretet kialakulásáról, a bizalom megteremtéséről, egy család létrehozásáról.

Engem többször is megríkatott a film, nagyon sokszor elérzékenyültem, de végül mindig együtt örültem a szereplőkkel.

Mindenkinek nagyon ajánlom! :)

A szerelem mindent kibír (2004)

Nem akarom külön szedni a két véleményt, mert nagyjából egy filmet értünk a kettő alatt.

A második részben a gyerekek felnőttek, míg a szülők megöregedtek. Missie immáron egy felnőtt és csinos nő, akire szemet vetnek a férfiak, míg a kis Aaron, aki az első részben még csak kisbaba volt, mára már tíz éves nagyfiú, aki próbál még nagyobbnak tűnni. Ami nagy hiba, ugyanis míg apjával elmennek fát aprítani, a kis Aaron megijed és sikolt egy csapdába esett állattól, aminek következtében apja a lábába vágja a fejszét, így okozva súlyos sérülést magának.

A kis Aaron tehetetlenül sír apja ájult teste fölött, míg egy szemrevaló fiatalember nem segít neki, és haza nem szállítja apát és fiát.

Az apa ágyhoz van kötve, így a család nőtagjainak kell ellátni a szántást-vetést, ami gyengeségük révén nem igazán sikerül maradéktalanul. Ámde szerencsére ott van a titokzatos Nate, aki segített hazahozni a sérült Clarkot, és aki megsajnálja a szenvedő Missie-t, és elvégzi helyettük a feladatot.

A sebet megnézte ugyan egy orvos, de kiadta, hogy nagyon kell rá vigyázni, mert elfertőződhet, és természetesen be is következik, amin ki más, mint Nate segít.

Innen már nem nehéz kitalálni, miről is szólhat a második rész. Missie és Nate kapcsolatáról, de főként a fiúról, és annak életéről, akiről kiderül, hogy miért hagyta el egykor a szülői házat, és hogy miért fél visszamenni azóta is egyedül maradt apjához.

A probléma azonban, mint mindig, itt is megoldódik, és ismét happy enddel zárhatjuk a filmet, ami engem egy kicsit sem zavar, vagy émelyít, és azóta is izgatottan várom a következő részt, ami Missie és Willie/Nate életéről fog szólni.

Mindenkinek ajánlom ezt is, mint az előzőt, sőt, előre közlöm, hogy az utolsó két részért, már érdemes belevágni a sorozatba! :)

KönyvKrónika: A völgy

Krystyna Kuhn – A völgy 1. évad: A játék (2010)

Végre valahára sikerült kiolvasnom egy amúgy nagyon könnyű olvasmányt, számomra mégis nehezet. Jó pár hónapja elkezdtem, konkrétan augusztus óta halogatom és tologatom, hiszen sajnos izgalmassága ellenére nem igazán kötött le.

Julia és öccse Robert Frost egy fárasztó utazás alkalmával érkezik a kanadai Sziklás-hegység csúcsai közé épült völgybe, ahol egy kollégiumot üzemeltetnek, a Grace College-t. A kissé Mary Sue beütésű Juliának, és öccsének, a tipikus okosfiúnak egyből szemet szúr, hogy valami nem stimmel a hellyel. A szabályos kör alakú tó, a matematikailag pontos iskola, a völgy környezete, és a benne lakók mind-mind furcsaságot és félelmet ébresztenek a testvérekben. Főleg Julia gondolatait olvashatjuk, elbeszélő módban, ami őszinte leszek, engem kicsit zavart. Így sem nagyon tudtam beleélni magam a lány helyébe, és az, hogy kívülállóként beszélt róla az írónő, kicsit sem segített a dologban.

Juliáról folyamatosan az Alkonyat-Bella jutott eszembe, ami nagyon-nagyon zavart, tekintve, hogy a lányt már a TW-sorozatokban sem igazán kedveltem. Az állandó egyedüllét keresés, a folyamatos rosszérzések mindenkivel szemben, a zárkózottság, minden. Pluszban, ha ez még nem lenne elég, ott volt a lepcses Debbie is, aki egy az egyben Jenniferre emlékeztetett.

A szereplőkön túl, maga a történet sem kötött le igazán. Adott egy buli, a gólyabuli, ahova annak ellenére, hogy tilos, mégis mindenki elmegy, és persze katasztrófába torkollik. A kissé zizinek vélt Robert lát egy kékhajú, zöld fürdőruhájú lányt a tóba ugrani, ő pedig hősként ugrik utána, hogy megmentse az önkéntes.

Senki nem hisz neki, másnap aztán kiderül, hogy valóban eltűnt egy lány, és ezek után nagyjából kezdenek beindulni az események, de még itt sem úgy, ahogyan várnánk.

A könyvben folyamatosan titkos megjegyzések hangzanak el, ami egy idő után az idegeimre megy, hiszen miért nem lehet egyszerűen csak leírni, hogy mi van? Miért kell ilyen idegőrlő módszerrel körülugrálni azt, hogy Julia és Robert szüleivel mi a helyzet, és miért kerültek ide, mi a baja Robertnek, és miért álmodik rosszat?

Bevallom őszintén, én sokkal többet reméltem a végére, és talán pont emiatt, de nem számítottam ennyire egyszerű és ennyire thrillermentes befejezésre, nagyot csalódtam a végén, és szinte még lapoztam tovább, hogy hátha lesz valami folyatatás. „Az Epilógusban biztosan mindent elmagyaráz, igen…”, és nem. Csak vártam és vártam, mire egy újabb rejtélynek tűnő valamivel zárta a könyvet, amiről tuti, hogy a következő részben kiderül, hogy sokkal egyszerűbb a megoldás, mint amire gondolunk. Sajnos.

Nagyon meggondolandó, hogy belevágjak-e a második részbe, de azt hiszem, megadom ennek a sorozatnak az esélyt, hátha valamivel többet kapok, mint ebben a részben.

Szándékosan írtam homályosan, mert ennek ellenére mindenkinek ajánlom a könyvet, egyszer érdemes elolvasni, hiszen nem biztos, hogy mindenki ilyen sokat vár. Ez van, én már hozzászoktattam magam a természetfelettihez, amitől sokkal jobban tudok félni, mint egy embertől. :) Na, csak lelövöm a poént, mi? :P

Kellemes olvasást, aki belevág! :)

Sorozatszemle (Glee)

Glee – sztárok leszünk (2009-   )

 Nem tagadom, egyik legkedveltebb sorozatom ez, egy véletlen folytán találtam rá. Barátnőm ajánlott egy-két számot a sorozatból, de nem erőltette, hogy mindenképp nézzem meg, magamtól ültem le, és néztem végig az első epizódot, és azóta is a rabja vagyok. A Glee egy – eddig – három évados sorozat, az elsőt még leszinkronizálták, sőt, vetítették is az RTL Klubon, de mivel nem igazán aratott sikert, a második évad magyarosításával nem igazán foglalkoznak. Ami szégyen, bezzeg a tucatszámra nézhető orvosos, nyomozós/rendőrséges meg mindenféle hasonszőrű filmet orrba-szájba adják, és ezzel tömik a gyerekek fejét is. Lényegtelen.

A harmadik évad pedig most, szeptember közepén indult újra, de sajnos a feliratkészítők is emberek, ezért elég lassan lehet haladni benne, jelenleg a második résznél tartok.

A sorozat alapjául a zene szolgál, de nem musicalről beszélünk. Rég elfeledett, vagy mai slágerek feldolgozását hallhatjuk, sokszor ismeretlen, de nagyszerű dalokat, amiket talán sosem fedeztünk volna fel, ha nem nézzük a sorozatot. Sok keverést, vagy, ahogyan ők hívják mash-upot is hallhatunk, amikor két vagy több számból állítanak össze egy egészet, de előfordulnak saját szerzemények is, amit elvileg a szereplők írtak (gyakorlatilag más kérdés :) ) Ezt megspékelik a mai tinik alapvető problémáival, a zenék köré szőnek egy színes, izgalmas történetet, és tádám, megkapunk egy nagyszerű sorozatot.

A Glee Klub, vagy más néven a New Direstions (Új irányzat), mi elnevezést a Klubban lévők találtak ki, miután valami újat akartak alkotni, mint az eddigiek. Egy fiatal tanár, Mr. Will Schuester (Matthew Morrison) vállalja, hogy felvirágoztatja a Klubot, amire rámegy (az amúgy elég rossz) házassága, és rengeteg bonyodalommal kell szembenéznie, amit nagyrészt Sue Sylvesternek köszönhet, a gimi pompomlány-csapat edzőjének. Sue (Jane Lynch) nagyszerű szereplő, aki gonosznak mutatja magát, de valójában ő is csak  egy esendő ember. Van egy nővére (aki a 2. évad végén sajnos meghal), aki szellemileg visszamaradott, és emiatt (is) elég nehéz élete volt a nőnek. Talán ezért, talán csak unalomból, vagy a szíve mélyéből áradó rossz miatt, de folyamatosan keresztbe kíván tenni Willnek és a Klubnak, és akcióit több-kevesebb sikerrel hajtja végre.

Egy kicsit a Klubról, és a benne lévő emberekről: 

Több tagja van, mindegyikük egyedi személyiség, és az összes imádnivaló valamiért.

Rachel Barry (Lea Michele) a kissé csúnyácska, de felettébb céltudatos és sikerorientált leányzó a középpont. Nagyrészt az ő és Finn Hudson (Cory Monteith) kapcsolata a főszál, de a többiek is jutnak szerephez bőven, de erről lentebb. :) Rachel egy reménytelenül romantikus, és hihetetlenül ügyes diák, akinek az álma, hogy példaképe után – Barbara Streisand – ő is híres énekesnő legyen, és a nevét megismerje az egész világ. Ambiciózus természete miatt sokszor adódik problémája, ami természetesen mindig megoldódik. Amúgy nem véletlenül álmodik híres karrierről, aki csak egyszer hallja őt énekelni, megérti a dolgot. Ajánlom beírni keresőbe a „Get it right” című számot, és meghallgatni. :) (Amúgy ez a ritkaságszámba menő originál szám egyike, ami nem átdolgozás, mint (nagyrészt) a többi.) Finn a szívtipró, aki focizik és kosarazik is, és mit ad isten, még hangja is van, így Will – egy kis rosszalkodással – őt is bevonja a csapatba, hogy ő legyen a fiú-lány/hősnő-főhős kombináció utóbbija, vagyis Rachel oldalán a férfi. Ez is, mint minden természetesen sok vitát szül, hiszen a többiek is vágynak a rivaldafénybe, főleg a molett, fekete bőrű Mercedes Jones (Amber Riley), akinek szintúgy nagyszerű hangja van, és az elismerést sokszor ki is harcolja magának.

Sok szerepet kap, főleg a második évadban Kurt Hammel (Chris Colfer) a bájos, angyalhangú fiú (másik kedvencem), aki a második évadra nem tagadja meg önmagát, és azt, hogy a fiúkhoz vonzódik. Sokat küzd a problémával, de az évad végére megoldódik, hála Blaine Andersonnak (Darren Criss), egy másik iskolából származó fiúnak, akivel Kurt a kényszeres iskolaváltás miatt ismerkedik meg.

De persze nem feledkezhetünk meg Quinn Fabrayről sem (Dianna Agron) és Noah „Puck” Puckerman  (Mark Salling) kapcsolatáról sem, továbbá ott van még a kerekesszékbe kényszerült Artie Abrams (Kevin McHale), aki ennek ellenére két csajjal is kavart, a koreai Tina Cohen-Changgal (Jenna Ushkowitz) és Brittany Pierce-szel (Britney Spears után szabadon, amiről amúgy egy rész is készült). Tina időközben átváltott a táncoslábú Mika Changre (Harry Shum Jr.), Brit pedig a látens (vagy annyira nem is?) homoszexuális, kissé dilinyós, álomvilágban élő lány pedig nem tudja eldönteni, hogy mit akar – Artie-t, vagy Santanát (Santana Lopez – Naya Rivera), így esik, hogy a szálak kavarodnak, csavarodnak össze-vissza, és így kapunk egy izgalmas, hétről hétre várható sorozatot, amiben csupa olyasmi történik, ami akár a való életben is megtörténhet.

Ne feledkezzünk meg azonban Willről sem, aki egy gimis szerelmet/házasságot rúg fel azért, hogy új életet kezdhessen Emma Pillsburyvel, akivel úgy tűnik, mégsem annyira illenek össze. De ez még a jövő zenéje.

Egy a lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy jót nevetni, sírni, meghatódni, izgulni, vagy csak kicsit kikapcsolódni, hiszen ezzel a sorozattal ezt tökéletesen meg lehet valósítani.

Mindegyik rész letölthető, úgy tudom, DVD-n még nem nagyon lehet elérni, de ami késik, nem múlik ugyebár, mi izgatottan várjuk addig is. :)

Sorozatszemle (Hetedik mennyország)

Most egy kis újdonság fog következni. :)

Mivel mostanában a sulim annyira lefoglal, hogy nem jut időm filmeket nézni, hát közzéteszem azon bejegyzéseimet, amik az általam kedvelt sorozatokról fognak szólni, amiknek az újabb részeire mindig szakítok időt. :)

Lehet, hogy többször is fogok írni egy-egy részről – főleg, mikor még a hatása alatt vagyok –, vagy esetleg előfordulhat, hogy az épp kiolvasott könyvet fogom reklámozni. Ehhez is van már egy piszkozatom, a napokban ezt is fel fogom tenni, addig is, filmekre fel! :)

Hetedik mennyország (7th Heaven) (1996-2006)

Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna róla. Még ha nem is szereti, mindenki ismeri, akárcsak a Jóbarátokat. Mivel mindkettő elég hosszú, több évados sorozat, nem nehéz legalább egyszer összefutni velük, bár az utóbbival kicsit gyakrabban, mint a szóban forgóval.

A sorozat egy család élete köré épül, a protestáns lelkész, Eric Camden (Setphen Collins), felesége Annie (Catherine Hicks) és a gyerekek, Matt (Barry Watson), Mary (Jessica Biel), Lucy (Beverley Mitchell), Simon (David Gallagher), Ruthie (Mackenzie Rosman), az ikrek Sam és David (Nikolas és Lorenzo Brino) és a család ismerősi, barátai, rokonai köré.

Tíz szezon nem kevés idő, hiszen egy évad gyakorlatilag egy egész évet ölel át, ami azt jelenti, hogy a család a szemünk láttára öregedik/nő fel. A kicsi Ruthie-ból egy bájos és szép tinédzser lesz, a szöszi Simonból egy vonzó, de kissé zűrős fiatalember, Lucyból, a bőgős tipikus tizenhárom éves lányból egy tettre kész lelkész (az apja után), anyuka és feleség válik, a nőcsábász Mattből pedig egy orvos és férj.

Maryt szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mivel az ő élete egy kissé vakvágányra vezet, hiszen az összes Camden közül ő a legzűrösebb, az egész családdal együttvéve nem történik annyi minden, mint vele egymagában. Sajnos ő rossz útra lépett, és még ezek a szülők sem tudták őt egyenesbe hozni, amit nem bánok, mert így legalább még jobban látszik, hogy mennyire nem tökéletes az emberiség, hiába nevelkedünk példamutató szülők között, vagy ennek ellenére, vagy pont ezért, de igenis lehet valaki selejtes. Bocs, Mary, de ez van. Az, aki elhagyja a férjét ÉS a gyermekét is, na, az nálam nem sokat ér. :)

Amúgy valószínűnek tartom, hogy a színésznő miatt lett elrontva Mary karaktere, de amíg ez nem biztos, addig így érzek… :) (Meg persze azután is… :P)

Azonban még a lezüllött Mary sem tudja csökkenteni a sorozat értékét, mert egy kis bonyodalom mindig kell, és amúgy is rengeteg mellékszereplő feltűnik a sorozatban, vagy több, vagy kevesebb ideig. A családról tudni kell, hogy szeretnek segíteni másokon, sőt, egyenesen lételemük a segítségnyújtás, ezért sokszor átjáró házzá válik a lakásuk, amit érdekes módon egyik Camden sem bán annyira.

Sokszor barátokon segítenek, sokszor ismeretlen családokon, rokonokon, ismerősökön, de valakin mindig.

Minden egyes rész egy komoly témát boncolgat, és sokszor igenis elgondolkodtató, nem egyszer megható.

Egy kis személyes megjegyzés: az én egyik kedvenc részem – a sok közül – pl., mikor egy Holokauszt túlélő nő meséli el a hátborzongató életét, azon például minden alkalommal bőgök. (Lásd: II. szezon: 9. rész.)

Rengeteg vicces és szórakoztató résznek lehetünk szem- és fültanúi, számtalan drámainak, de nem kevés idegesítőnek is, mert bizony itt is tudnak húzni-halasztani dolgokat.

A karakterekről egy kicsit:

- Eric és Annie: Őszinte leszek, engem néha kicsit bosszant a szigor, amit a gyerekeken alkalmaznak, de mégis remek szülőknek tartom őket. Irigylésre méltó, hogy Eric a lelkészi szakmájával el tudja tartani a családot, úgy, hogy Annie-nek nem kell dolgozni mennie, és háztartásbeliként élheti a mindennapjait. Nem mondom, hogy könnyű élet, de sokkal, sokkal jobb, mint ha uralkodnak az ember felett. Ennek ellenére azért ő is megpróbálkozik egy-két dologgal, mégis mindig visszahúzza őt az anyai gondoskodás, főleg, mikor megszületnek az ikrek.

- Matt: Matt főként a sorozat elején szerepel sokat, és úgy a háromnegyedén túl már csak alig-alig. Összeköti az életét egy lánnyal, akit akkor még csak egy napja ismer, aztán rövid időn belül New Yorkba költöznek, és ott tanulnak az orvosin. Ő az elsőszülött, a nagy tesó, aki rendszerint kötelességnek is érzi, hogy ezt hangsúlyozza is a kisebbeken, és amíg szerepel, nagyon lelkiismeretesen végzi a dolgát. Kedvelhető szereplő.

- Mary: Róla szerintem nem kell túl sokat mondanom, hiszen a „lecsúszott” mindent elmagyaráz, de azért megpróbálkozom: Mary az önfejű, kissé ingerlékeny lány, a kosárlabdázás szerelmese, és mikor elütik őt kocsival, és a lába megsérül, le kell állnia a sporttal egy időre. Ez, és annak a lehetősége, hogy talán soha többé nem játszhat, annyira kikészíti, hogy hiába épül fel, már soha nem lesz ugyanaz a lány, aki előtte volt. Egyre több olyanban vesz részt, amiben nem kéne, váltogatja a pasijait, míg végül Ericék megelégelik ezt az életet, és elküldik a nagyszülőkhöz – Ruth-hoz és az Ezredeshez, Eric szüleihez – északra, ahol próbálják észhez téríteni. Hiába minden próbálkozás, a lány időközben felnő, de a viselkedése nem változik, maximum a rafináltságban. Telnek-múlnak az évek, férjhez megy, szül egy babát, azt hisszük, megváltozik, mígnem bejelenti, hogy elhagyta a családját. Mary története az utolsó részig ezennel ki is merül, ott azonban érdekes információkat tudhatunk meg.

- Lucy: Lucy áll hozzám a legközelebb, főleg a vége felé, mikor korban egy idősek vagyunk, azzal a különbséggel, hogy neki már van családja. Tizenhárom éves, amikor elindul a történet, és épp a fiúkkal küzd, ami probléma elég hamar megoldódik, hiszen az összes Camden közül neki volt a legtöbb „szerelmi” kapcsolata, az biztos, hogy a sorozatban tanult meg csókolózni. :) Egy elég érzelmes lányról van szó, sokszor kisebbségi és elnyomási komplexusai vannak, de mindezek ellenére nagyon szerethető. Meg van győződve róla, hogy mindent ő tud meg utoljára – és ez sokszor be is igazolódik –, szeret sokat hisztizni és túldramatizálni dolgokat. Huszonpár éves korára viszont többgyermekes anyuka lesz, ami számomra irigylésre méltó. Főleg a férje, Kevin Kinkirk (George Stults). :)

- Simon: A tizenéves kisfiú a sorozat elején meg van őrülve egy kutyáért, amit meg is kap Pajkos „személyében”, aki az utolsó részig állandó szereplővé növi ki magát. Simon, a bankos, ahogyan hívja a család. Simon életét egy tragikus baleset változtatja meg, amikor a jogosítvány megszerzése után nem sokkal elüt egy biciklist, aki bele is hal a sérüléseibe. Később azonban kiderül, hogy nem egészen ő tehet róla, sőt, voltaképpen, egyáltalán nem, hiszen a fiú be volt drogozva, és nem volt kivilágítva a sötét éjszakában, ő mégis magát okolja, ezért a gimnázium utolsó éve előtti nyáron kilobbizza, hogy elköltözhessen egy kollégiumba, New Yorkba, ami sok vonakodás után megvalósul. Ott aztán beleveti magát az életbe, és ő lesz az első Camden, aki házasság előtt szexel (a szex a sorozat egyik fő alappillére, annak ellenére, hogy sokszor még ki sem ejtik a szót), és aki egy olyan lányba szeret bele, akit senki nem tud elviselni. Rose (Sarah Thompson) egyszerűen kiállhatatlan!

- Ruthie: Ruthie alig pár éves, amikor a sorozat indul, és talán rajta lehet látni a legnagyobb változást, hiszen a kis bongyor hajú lányból a szemünk előtt válik egy tizenhat éves, szexi tinivé. Mackenzie amúgy teljesen egy idős velem, ugyanabban az évben születtünk, szóval ezt a fejlődést duplán nagyon érdekes volt végignézni. Minden infót tud mindenkiről, ő a hallgatózás mestere, és korához képest feltűnően érett, bár ez a tinikorszakában nem mutatkozik meg, a fiúk az ő eszét is képesek elvenni. Martin (Tyler Hoechlin), az egyik Camden-házban lakó fiúba szeret bele, aki azonban egy meggondolatlan éjszaka után apává avanzsál, és így Ruthie-nak el kell fogadnia, hogy köztük nem lehet semmi.

- Sam és David: Róluk nincs sok mondanivaló, ők szimplán cukik, és ikrek, de egyáltalán nem hasonlítanak egymásra.

Azt hiszem, ezzel a kis leírással talán át tudok adni egy keveset a filmsorozat értékéből, de úgyis látni kell, ahhoz, hogy a véleményemet bírálni lehessen. Rengeteg információt nem írtam le, hiába tűnik úgy, hogy most már mindent lehet tudni, hiszen annyi csavar és keverés van, amiről nem tettem említést, hogy ezért már érdemes megnézni. Délutánra tökéletes kikapcsolódás, jól követhető, kiváló családi sorozat.

A Stroy tv-n nem sokára vége lesz, de úgy gondolom, hogy valamelyik csatornán majd úgyis újraindítják valamikor, ha azonban mégsem, akkor ajánlok egy nagyszerű oldalt, ahol számtalan sorozatot meg lehet tekinteni online, és hála Istennek, a Hetedik mennyország is köztük van.

http://online-sorozatok.hu/tag.php?t=hetedik-mennyorszag

Kellemes időtöltést! :)