Könyvkrónika: Az Erdő

Harlan Coben - Az Erdő (2010)

Fú, ez a könyv! :) Barátnőm nagy könyvguru, általa ismertem meg a könyvet, ő adta kölcsön. A tartalom alapján választottam ki, mivel épp akkor néztem a Pretty Little Liars c. sorozatot (amiről lentebb írtam elemzést!). Szeretem a rejtélyeket, szeretem, amikor meg tudnak lepni és le tudnak nyűgözni. Coben ezt tette. Mindig meglepett valamivel, amitől izgalmassá és letehetetlenné tette a könyvet.

A főszereplőnk, Paul ’Cope’ Copeland megyei ügyész, aki a mai napig a múltban él. Nem tud szabadulni attól a sok-sok éve történt tábori élménytől, amikor eltűnt a nővére, és végleg megromlott a családi élete. A táborban akkor négy tinédzser esett áldozatul. Kettő eltűnt – Cope nővére és annak barátja –, kettőt pedig meggyilkoltak. Onnan indul a történet, hogy a felnőtt Cope-ot felkeresik a rendőrök, mutatnak neki azonosításképpen egy holtestet, amiben Cope felismeri nővére barátjának felnőtt testét, mire feléled benne a remény, hogy talán a nővére sem halt meg akkor régen.

Aztán belelendülünk. Cope nyomozni kezd, közben a munkájára is koncentrálnia kell, ami nem egyszerű, mert nem egyszerű üggyel áll szemben, ráadásként még fenyegetni is kezdik. Berobban az életébe a másik főszereplő, egyben Cope régi szerelme, Lucy, akivel együtt próbálnak még többet kideríteni, míg végül a történet határozottan nagyon csavart nem lesz.

Coben jól ír, egy férfi szemén keresztül olvasunk, ami számomra nagyon furcsa, hiszen alapvetően női elbeszéléseket olvasok. Furcsa látni, hogy nem egy férfi külsejére indul be a főszereplő, hanem egy nőére, stb.. Hatalmas igazságok hangoznak el a könyvben, nagyon sokszor egyetértően bólogattam. Leköti az ember figyelmét, tényleg alig lehet letenni, mert érdekel, hogy mi is történt Cope-pal, a családjával, a nővérével, és úgy egyébként is.

Az utolsó oldalakon, az utolsó mondatban is képes meglepetést okozni az író, szóval nagyon is ajánlom mindenkinek! Biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyv, amit olvastam Cobentől.

Tetszett: Cope gondolkodásmódja, ami merőben eltért az eddig általam olvasott lányos/tinédzseres könyvek főszereplőitől.

Nem tetszett: Nem nagyon volt ilyen, többet kaptam, mint vártam.

Kedvenc jelenet: Az bíróságon zajló rész, amikor kihallgattak, és a börtönben zajló beszélgetés Cope és a gyilkos között.

Kedvenc karakter: Copeland nagyon bejött, szimpatikusnak találtam, és ciki, nem ciki, de a gyilkost is.

Idézet: „Akik azt hiszik, hogy az ember különb a többi állatnál, azok vakok. Minden ember vadállat. A jól tápláltak kicsit lustábbak. Nem kell küzdeniük az élelemért. Így hát kiöltöznek, és úgynevezett fennkölt célokat találnak maguknak, hogy azt hihessék, felette állnak ennek az egésznek. Micsoda ostobaság! A vadak semmiben sem különböznek tőlünk, csak éhesebbek. Ennyi az egész. Szörnyű dolgokra képes az ember a túlélésért. Aki azt hiszi, hogy felette áll ennek, az egyszerűen becsapja magát.”