J. K. Rowling - Harry Potter

 J. K. Rowling - Harry Potter 1-7

 Ezt nem lehet kihagyni. A Harry Potter kötetek hozták meg nekem a kedvet az olvasáshoz és az íráshoz. Két volt osztálytársam próbált győzködni éveken át, hogy olvassam el a HP-kat. Eleinte hárítottam, nem is érdekelt; még csak a filmeket sem néztem meg, sőt, az első részt még moziban néztük meg általános iskola elején, és nagyon nem tetszett. Aztán teltek az évek, sorra hallgattam a sztorizgatásokat a könyvről, és úgy gondoltam, ideje lenne belevágni nekem is. Elkezdtem, és nem tudtam abbahagyni. Az akkor még hat könyvet villámsebességgel olvastam ki, és azóta is vagy százszor minimum. Imádom, mindent szeretek benne, amit nem szeretek, azt is szeretem! :)

Nem fogok róla írni nagy tartalmat, hiszen ez az a téma, amihez mindenki hozzá tud szólni. Nincs olyan ember, akinek azt mondom, hogy „Harry Potter” és értetlenül nézne rám. Vagy szeretik őt, vagy nem, vagy csak a könyveket, vagy csak a filmeket, a lényeg, hogy ennyi év alatt teljesen beszivárgott a köztudatba. A kisgyerekektől az idősekig, mindenki ismeri a történetet. Rengeteg fanatikus van, a fanfiction (rajongói továbbírás) világát a Harry Potter indította be hazánkban is, és azóta is nagy siker övezi. (Jómagam is írok, mégpedig ki másnak köszönhetően, mint JKR-nek. Link jobb oldalt látható a Merengőre.)

Kezdődik egy átlagos, szegény sorsú kisfiúval, a szemüveges soványka Harryvel, akivel nagy csoda történik. Kiderül róla, hogy varázsló. Rowling elbeszélő módban ír, de mégis mindig Harry fejében járunk, az ő gondolatait olvassuk. 

Hét köteten keresztül olvashatjuk a megpróbáltatásait, ami az idő folyamán egyre komolyabbá válik. Persze már a Bölcsek kövében sem éppen leányálom, amit átél, mégis, mire elérünk a Halál Ereklyéihez, Harryben tudatosul, hogy vagy le kell győznie Voldemortot, vagy meghal. Ezt valahol mélyen eddig is sejteni lehetett, de csak az utolsó részben válik ennyire egyértelművé.

Sokan különbséget tesznek a könyvek között: „ez tetszett, az nem”, ám én mindegyiket ugyanúgy szeretem. (Jó, talán egy icipicivel jobban leköt a 7. rész.) Az elsőtől kezdve a hetedikig imádom. Hogy miért? Maga a világ az, ami elvarázsol. Rowling megalkotott egy kisebb, de sokkal, sokkal jobb mágikus világot, ahol boszorkányok és varázslók vannak, a tárgyak egy pálcaintésre ide-oda repkednek, a levelek baglyok segítségével jutnak el a címzetthez, az autók tudnak repülni, az emberek pedig majdhogynem teleportálni (hoppanálás). Hát nem lenyűgöző? Szerintem az. Sok HP-fanatikust megmozgatott ez a világ, nem véletlenül születik rengeteg fanfic. --- Ami pedig a másik ok, az a szerethető karakterek. Legyenek azok élők vagy holtak, mindenkinek lesz olyan, aki szimpatikus, de nem tartja teljesen egésznek a történetét. Nekem ilyen volt Lily és James (Harry szülei) élete. Imádtam róluk olvasni, ezért is bántott a dolog, hogy olyan keveset tudhattunk meg a szerelmükről. Viszont pont ezért is volt jó, mert így Rowling adott egy lehetőséget, hogy folytathassuk. Első regényem az Lily és James életének elbeszélése volt. Kissé kelekótya, nagyon kezdetleges, de csak az enyém. Büszke vagyok rá. :)

A másik, ficre indokot adó oz, az az elégedetlenség. Sok-sok ismerősöm, barátnőm gondolja úgy, hogy pl. Hermionénak nem Ronnal kellett volna összejönnie, hanem pl. Dracóval. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy Harry és Piton kapcsolata több volt, mint tanár-diák viszony. Rengeteg variáció van, sok-sok ember, izgalmasabbnál izgalmasabb fantáziával, tehát nagyjából kimeríthetetlen témát találtunk. :)

Sokan pedig a filmek és a könyvek között tesznek különbséget. Pedig nem szabad. Mind a 7 könyvet külön kell kezelni a 8 filmtől, különben persze, hogy elégedetlenül nézel magad elé. Egy két órás filmbe nem lehet belevinni több száz oldalnyi történést! Az első részek még igen, közel azonosak a könyvvel. Ühüm, de ott nem is 500-600 oldalról beszélünk! A legtöbb felháborodást az 5. film okozta. Igen, valóban sok minden ki lett hagyva, mégis, a lényeg benne volt, ezért én sosem háborogtam. Tény, hogy sok apróságot megváltoztattak, de mégsem tértünk el a történet lényegétől!

A 6. film számomra a legunalmasabb, annak ellenére, hogy a könyv nem volt az. Valahogy a filmet mégsem sikerült annyira eltalálniuk.

A 7. és 8. film egy másik tészta, én képes voltam egyben végignézni mind a kettőt, és nagyon szerettem. Jó volt, hogy két részben mutatták be, mert így nem hagytak ki semmi lényegeset. És ami még pozitív volt, hogy nem tértek el a könyvbéli eseményektől, vagy csak nagyon kis mértékben. Nagyon kellemes csalódás volt számomra a két film.

Harry, Ron és Hermione a szemünk előtt válnak felnőtté, ahogyan Dan, Rupert és Emma is. Nem tudom, hogyan, de sikerült olyan szereplőket választani ehhez a sorozathoz, akik nélkül ma már el sem tudnám képzelni ezt a világot. Ez vonatkozik a mellékszereplőkre (kevésbé főszereplőkre) is: Dumbledore, Hagrid, McGalagony, Piton, Draco, Lucius, Voldemort, stb., stb..

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Nekem Harry Potterrel lett teljes az életem. Megismertem általa sok-sok jó embert, köztük az egyik nagy barátnőmet, és sok-sok kisebb, de annál értékesebb emberkét, általa kezdtem el írogatni, és valószínűleg miatta van most ez a blog is.

Mindenkinek ismerni kéne, ezért is dühít a dolog, hogy édesanyám nem volt képes elolvasni az első részt. Lehet, hogy nem fogja meg rögtön az elején, de nem lett volna szabad abbahagynia. Még nem adtam fel a reményt, hogy megszerettessem vele a könyveket is. :)

Tetszett: Nem is kérdés, minden.

Nem tetszett: Nincs olyan. Nem elfogultságból, de én nem tudok róla negatívumot mondani.

Kedvenc jelenet: Sok van, most nem elemzem ki az összes részt, de talán az egész HP egy hatalmas kedvenc jelenet az élet unalmas forgatagában. :)

Kedvenc karakter: Hmm… nem tagadom, Lily és James fanatikus vagyok, de mellettük imádom Hermione és Ron kapcsolatát. Nagyjából csak velük írtam, néha egy-egy Harry&Ginny-vel megfűszerezve.

Kedvenc idézet: Rengeteg van de az örök kedvenc: „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat és közben elfelejt élni.”