Könyvkrónika: Twilight saga

Stephenie Meyer - Twilight saga ~ Alkonyat (2005-2008; 2008-2012)

Hát elérkezett ez az idő is. Nem hagyhattam ki a véleményezésből ezt a sorozatot sem, mert túlságosan is diszkrimináns lennék. Talán az is vagyok, mert nagyon nehezen fog eszembe jutni pozitívum, ami Alkonyattal kapcsolatos. Pedig nem mindig voltam ám ennyire ellenséges a történettel. Pár éve – még az első film megjelenése előtt – igenis kedveltem a sorozatot, hiszen még fanficeket is írtam vele, és nem is egy továbbírást olvastam mástól, tehát kedveltem a történetet. Hogy miért vált mégis ekkora púppá a hátamon (és a könyvespolcomon)? Talán mert rájöttem, hogy egy nagy rakás… ürülék. Amíg ezzel a bugyuta szerelmi háromszöggel voltak elfoglalva az emberek, elszalasztották megismerni az igazán nagyszerű történeteket, mint például Az éhezők viadala, vagy a másik, TW-nél sokkal, de sokkal lenyűgözőbb történetet, ami szintúgy vámpírokról szól, a Vámpírakadémia sorozatot. Mire erre rájöttem, természetesen már megvolt az összes könyv, és az addig megjelent összes részt láttam.

A vegyes érzésnél sokkal rosszabb élményem van. A könyvek még csak-csak olvasatják magukat, na de a filmek! De nem rohanok előre, kezdem a könyvekkel.

Az első részben a fiatal kistinédzser olvasó megszereti Edwardot. Minden szép és jó, egészen a második részig, ahol inkább átpártolunk Jacobhoz. A harmadik részben vívódunk, hogy kit is szeretünk jobban, míg a negyedik kötetre eldől: nálam Jake győzött, Bellánál Eddie.

Nagyjából maga a történet is erről szól. Van Bella a tipikus Mary Sue gyönyörűség, aki beleszeret a vámpírfiúba, és mit ad Isten, az viszonozza az érzelmeit. Nagy nehézségek árán végül maguk is elfogadják a szerelmet, minden jól is alakul egészen a 2. rész elejéig, mikor Bella elvágja az ujját a vámpírokkal telepakolt szülinapi buliján, és Jasper rá akar támadni. Természetesen nem lesz Bellának nagy baja, de Edward mégis kétségbeesik, ezért elhagyja a lányt, magával ráncigálva az egész családot. Heh, cuki, nem? Na, itt kezd bejönni a képbe a mi kis Jake-ünk, aki megizmosodik, megférfiasodik – hát nehogy már egy nyápic kis indiánnak legyen esélye Edward félistenvámpírral szemben?! –, és kiderül róla, hogy ő pedig vérfarkas! Micsoda meglepetés!

A 3. részben Edward és Jacob újra boldogok, ám Victoria nem. És ha ő nem az, úgy gondolja, senki ne legyen. Még mindig a bosszújára van ráállva, tehát új-vámpírhadsereget toboroz, hogy jól meg tudja támadni Bellát (hiszen ő a szerelme annak az alávaló gazvámpírnak, aki megölte az ő élete szívszerelmét).

Bella pedig hagyja, hogy vonszolják jobbra-balra, sodródik az árral, miközben maga sem nagyon tudja eldönteni, hogy kit szeret. Egészen a végéig, mikor már annyira elhatalmasodik rajta a vámpírtéboly, hogy ő is vérszívó lehessen, hogy belemegy; hozzámegy Edwardhoz, csak végre változtassa már át! De romantikus! Bár legalább emberi… a legtöbb ember nem ódzkodna a vámpírrá válástól, úgy mint Elena a Vámpírnaplókban. Na, mindegy.

A 4/1 ott kezdődik, hogy Bella végre (nagyanyám) mennyasszonyi ruhájában hozzámegy a savanyúképű Edwardhoz, aki végre elérte érzelmi zsarolásának csúcspontját.

Elmennek a nászútra, Eddie nem szegi meg ígéretét, magáévá teszi Bellst, ám reggelre elmegy a kedve a további szextől. Ejnye, Eddie, megrontod a szűzleányt, de tovább már nem játszol vele?

Persze mindezt úgy, hogy egyik este még tervezik, hogy megtörténik, a másik reggel meg már túlvannak rajta. MEYER! De komolyan! Az egész 3. rész elfojtott erotikától hangos, erre lezárja egy nagy semmivel. (Valahol mélyen pont ezek miatt megértem, hogy megszületett az Ötven árnyalat trilógia.)

Aztán persze csodák csodájára egyetlen alkalomtól teherbe esik a kisasszony, és kiderül róla, hogy egy félvámpír növekszik a hasában.

Telnek-múlnak a napok, zajlanak az események, a lényeg, hogy megszületik Nessie, akibe belevésődik Jacob (vagy fordítva… pontosan sosem tudom, ki vésődik be kibe…).

És itt volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy na végre! Imádtam a különös kapcsolatot a kislány Nessie és Jacob között! Ezért fogott meg a történet, és ezért örültem Barterika KUNy-jának (amiről még az évben szándékozom írni egy kis szösszenetet).

A filmek sem szólnak nagyjából másról, csak mindaz, ami könyvben olvasatja magát, a filmben unalmas és vontatott. A szereplők nagyon nem jók. Sem Kristennek, sem Robertnek nincsen színészi munkája, nem jól csinálják azt, amit. Kristen nyitott szájjal viszi végig a sorozatot, képtelen megemelni a fejét, amikor smárol, míg Rob végig szenvedi az egészet. De komolyan! Hogy képes valaki ilyen savanyú fejjel játszani egyfolytában?

Taylor sem éppen gigászi színész, de nála még elfogadható, mert ő a legfiatalabb… mégis! Valami belőle is hiányzik. (Na, nem a bicepsz és a kockahas…)

Zavaró továbbá, hogy elvileg a vámpíroknak nem változik a külsejük. Ennek ellenére mindig más és más jelenése van az összes Cullennek, és nem csak haj tekintetében… Mindegy, ezen túltéve magunkat még mindig nem találhatunk sok pozitív tulajdonságot, határozottan nem egy Oscar-gyanús film. Nem vitték túlzásba a fűszert… mintha kihagyták volna a húslevesből a sót… vagy a húst?

Az, hogy volt-e értelme kettészedni a 4., befejező epizódot? Határozottan nem. Az első ezáltal egy unalmas vontatás lett, végig kell nézni Bella undorítóvá vált testét és Nessie túlságosan is véres születését. A nászút is el lett húzva, de hát valamivel csak ki kellett tölteni azt a sok ürességet!

A második részről már egészen máshogyan vélekedem. Azt mondom, hogy emiatt megérte kettészedni. Még mindig nem vagyok megelégedve sok mindennel, de nem untam magam halálra. Sőt, szinte még érdeklődve vártam, mi lesz… :)

Összevetve azonban az első és az utolsó részt, szomorú megállapítani, hogy senki nem fejlődött, annak ellenére, hogy felkérték őket más szerepekre is, más színészekkel, akiktől azt hittük, tanulhatnak, ám ők vagy nem is akartak, vagy nem tudtak.

Ugye az köztudott tény, hogy Rob és Kristen kavartak/kavarnak, mégsem éreztem a filmvásznon a közöttük lévő szikrát, szexuális feszültséget, szerelmet vagy bármi egyebet. Így még én is el tudtam volna játszani, hogy szeretem Edwardot --- és ez visszafelé is igaz. Nem jók, nem érzek bennük tehetséget, mégis felkapottak lettek. Ez már csak így megy…

Zárnám soraimat, a következő bejegyzés pedig a Twilight Breaking Dawn 4/2 lesz kicsit kifejtve. :)

Tetszett: Jacob és Nessie kapcsolata. Imádom őket együtt.

Nem tetszett: Soroljam? Röviden: a filmben a színészek, a könyvben pedig Bella.

Kedvenc jelenet: Vicces, mert a négy film alatt nem sok kedvenc jelenetem lett, de például azt nagyon szeretem, amikor a Volturriknál Edward Felixszel harcol, és ott Bella közbeavatkozik.

Kedvenc karakter: Ness és Jake.

Kedvenc idézet: Nos, talán itt lesz az első, hogy nem írok semmit. Nincs kedvencem, minden sablonos és egyszerű. Bocsánat.

IMDb elérhetőségek:
I. film: http://www.imdb.com/title/tt1099212/
II. film: http://www.imdb.com/title/tt1259571/
III. film: http://www.imdb.com/title/tt1325004/
IV. film: http://www.imdb.com/title/tt1324999/
IV/2 film: http://www.imdb.com/title/tt1673434/