Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2/2 (2011)

Harry Potter and the Deathly Hallows ~ Harry Potter és a Halál Ereklyéi 2/2 (2011)

Végre (vagy nem végre?) ide is elérkeztünk. Szerintem minden HP-fanatikus nevében ki merem állítani, hogy a körülmények (erről később) ellenére már mindenki izgatottan várta ezt a filmet. Nem is értem, hogy tudták megtenni velünk ezt! Szétszaggatni a filmet? Jesszus! Azzal nem is lett volna baj, hogy szétszedték, hiszen melyik rajongó ne örülne a kedvencéből két filmnek (vagy akár többnek), de hogy ekkora időeltolódással mutatták be?! Komolyan mondom, ez a szívatás magas foka. Mégis… imádtam várni. Annyira elmondhatatlanul szomorú vagyok, hogy rájöttem, többet nem lesz mire várni! Nincsen többé Harry Potter, vége a Potter-korszaknak, a fanoknak megmarad a Pottermore, amihez én a „Yes, No” szintig fejlődött angoltudásommal nem sokra megyek. :(

Tehát ezek a fentebb említett körülmények. Lehet, hogy utáltunk várni, de a szívünk mélyén mégis élveztük, hiszen mindig kaptunk valami újat, csodálatosat, olyat, amire talán nem is számítottunk. Hiányozni fog a Harry Potter, talán ezért is kezdtem el olvasni az egészet elölről (4. könyvnél tartok :P).

A filmről, hogy őszinte legyek, még nem tudok sok mindent mondani, és talán még nem is akarok. Még emésztgetnem kell, annak ellenére, hogy holnap (07. 15.) lesz egy hete, hogy láttam. Ez nem egy olyan egyszerű másfélórás mesefilm, amiről bárki tud véleményt írni öt perc alatt, ez egy komolyabb film, amit még párszor látnom kell, hogy tudjak mondani objektív, nem túl elfogult, de legfőképp, reális véleményt. Ehhez pedig még idő kell, mert most valószínűleg a könyvhöz ragaszkodott énem törne elő belőlem, ami bizony egy-két jelenet hiánya miatt még mindig ordítozik.

Azt viszont nem tudnám elviselni, hogy erről a filmről túl sok negatívat mondjak, szóval várok. :)

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor viszont minek írom meg ezt a bejegyzést?

A válasz egyszerű: Mert mégsem hagyhatom szó nélkül Piton szívszaggató emlékjeleneteit!

Mivel ezen úgysem fog már változni a véleményem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ezek a részek fenségesek lettek. Vissza tudták hozni azt a hangulatot, amit a könyv olvasása alatt is éreztem, és végre itt is meg tudtam bocsátani Perselus Pitonnak. A halálát megsirattam, és próbáltam nem nagyon grimaszolni a könnycsepp miatt… :)

Végül erről ennyit, de ígérem, hogyha nem is hamarosan, de fogok jelentkezni még Harry Potteres bejegyzéssel, mert ad1: úgysem tudom megállni, hogy ne írjak róla, ad2: kis is kell magamból írni, egyszerűen szükségét érzem. :)