Tranformers 3 3D (2011)
Nem tudom, ki hogy van vele, de én egyáltalán nem rajongok a 3D-s effektért. Számomra nem jön át a feeling, egyedül a fej- és a szemfájás, de az elemi erővel, főleg a film vége felé, ami egy 154 perces Transformers 3-nál bizony nem kevés idő. Emellett pedig egyáltalán nem éreztem, hogy ez tipikusan 3D-s filmnek készült volna, hiszen nem estek rám a robotok darabjai, nem lógott senki lába, keze vagy egyéb testrésze a fejem felett, nem éreztem úgy, hogy mindjárt eltalál egy-egy alkatrész, szóval teljességgel feleslegesnek és pénzkidobásnak tartom azt a plusz pár száz forintot, amit elkértek azért, hogy 154 percen keresztül fájjon a fejem. Arról nem is beszélve, hogy a Nyugati Pályaudvarnál lévő bevásárlóközpont mozijában a lépcső kettészeli a sorokat, és mivel én ültem a szélén, ezáltal középen, ezért a lépcső világítása visszatükröződött a szemüvegemen – egy élmény volt, mondhatom.
De ez sem tudta kedvemet szegni, mert mindezektől függetlenül a film maga nagyon tetszett. Nagy Transformers rajongó vagyok, az egyet még öcsém nézette meg velem annak idején, én pedig tök ágáltam ellene; annál nagyobbat, mint akkor, ritkán csalódik az ember – természetesen pozitívan. Nekem nagyon tetszett a film, még bőgtem is rajta (ami esetemben amúgy nem ritkaság, mert hajlamos vagyok magamat mindenen elbőgni), szóval számomra telitalálat volt. Ezután megnéztem a kettőt, ami szintúgy nagyot ütött, ha lehet, még jobb volt, mint az egy, aztán jött a három, ami most az éltartó a trilógiából.
És innentől vélhetőleg SPOILER jön, szóval aki még nem látta a filmet, és anélkül szeretné megnézni, hogy tudja, nagyjából mi történik benne, ne olvassa tovább. :)
A Holdra szállást még régen is izgalmasnak tartottam, és ezzel a csipetnyi pikantériával, amivel megfűszerezték a történetet és egyben a múltat, hát mit ne mondjak, nekem nagyon tetszett. Simán el tudtam/tudom képzelni, hogy ez így is lehetett, hiszen annyi, de annyi minden van, amiről mi halandók nem tudunk, a Transformers filmekben pedig erre mindig fel is hívják a figyelmünket. Ugyan mi mindent titkolnak előlünk?
Na, de lényegtelen is. Szóval kiderül, hogy a Holdon landol a Transformerek utolsó reménysége, és ezt Neil Amsrtong sikeresen meg is találja a Hold sötét oldalán, ami sok-sok évig titok marad, egészen addig, amíg véletlenül ki nem robban ez a bizonyos titok, és az Autobootok meg nem keresik, és le nem hozzák a Földre. Ezután persze kiderül, hogy az Álcáknak épp ez volt a terve, és innen kezdődik csak az izgalom. Sam próbál segíteni, őt próbálják elhallgattatni, senki nem hisz neki, és amikor mégis, akkor sem úgy cselekednek, mint ő azt várta volna.
A film alapvetően sablonos, kiszámítható, engem mégis le tud nyűgözni a képi világa, és maga Shia LaBeouf. Hajlamos vagyok megnézni egy filmet csak a főszereplő (sokszor akár mellékszereplő) miatt. Shia fiatal, helyes, vicces fiú, legalábbis ami a szerepeit illeti, ezért nekem elnyerte a szívemet, bár a Transformerst talán még nélküle is megnéztem volna, ugyan felhúzott szemöldökkel, és szkeptikus kifejezéssel az arcomon, ahogyan ezt tettem Megan Fox hiányának köszönhetően is. Szép lány, talán jó színésznő is, nem tudom, nem a kedvencem, ennek ellenére kimondottan és rohadtul zavart, hogy ezt a csücsöri szájú szőke kisasszonyt tették be helyette. Tökéletesen felesleges karakter volt, körbe illegette magát, mindenki megcsodálhatta a bámulatos lábait, és a tökéletes fenekét, nyugtázhattuk magunkban, hogy a szája tökéletesen rááll bizonyos dolgokra, és megállapíthattuk (Megan után újra), hogy Shiához egyáltalán nem illik egy lány sem… sem Sam Witwickyhez.
Mindezért viszont kárpótolt a fájóan keveset szereplő John Malkovich, akit még ebben a pár percben is imádtam. Az idióta Ken Jeongról pedig már nem is beszélve, az a pasi számomra hihetetlenül vicces, mindig jól szórakozom a filmjein.
A látványvilág magáért beszél, arról nem is ejtenék több szót, a „hibátlan” úgyis mindent elmond helyettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése