The Pillars of the Earth ~ A katedrális (2010)

The Pillars of the Earth ~ A katedrális (2010)

Ken Folett regénye alapján 2010-ben megcsinálták a filmadaptációt is, azonos címmel, de talán (olvasottak nyilatkozzanak) eltérő cselekménnyel, mindenesetre számomra hihetetlenül élvezetesen. Mikor megkaptam a sorozatot, elég kétkedőn fogtam neki, pedig alapjáraton mindig is szerettem a régi időkben játszódó könyveket/filmeket egyaránt, mégis, úgy gondoltam, hogy a kellő óvatosság nem árt. Így alakult, hogy egy késő keddi délután elkezdtem nézni az első részt, ami rögtön a hatása alá kerített.

Kellett egy kis idő, és pár rész ahhoz, hogy mindenkit el tudjak helyezni, és értsem a kisebb összefüggéseket is, és azt hiszem, fog még kelleni pár újranézés ahhoz, hogy mindenre felfigyeljek, amire első látásra esetleg nem, de ezt egyáltalán nem bánom.

Maga a történet lényege igen egyszerű, ám a kivitelezés miatt ez jócskán meg van csavarva. A fiatal Jack (nekem nem állnak a számra a magyarosított nevek, főleg a Jankónak és Jancsinak becézett ifj. Jacké…) belekeveredik egy megrendezett hajótörésbe, amit sokak bánatára túlél, úgy, hogy arról is tud, amiről nem kéne tudnia, így egy mondvacsinált pert akasztanak a nyakába, halálra ítélik. Erről nagyrészt az akkori kedvese és szeretője tehet, Ellen (Natalia Wörner) noha akaratán kívül. Mikor gyanútlanul meggyón a történtekről az alattomos gonosznak, és nem mellesleg az egyik cinkosnak, Waleran püspöknek (Ian McShane, akit a Karib tenger kalózaiból ismerhetünk), elhatározza, hogy megöleti a szegény ifjút, így marad egyedül Ellen a kisbabájával, ifjabbik Jackkel. A kivégzés napján azonban, a kétségbeesett és elkeseredett nő boszorkánynak tettetve magát, megátkozza az ítélőszéket, így magára haragítva Walerant és a többi összeesküvőt. Az már csak mellékes, hogy minden beválik, amit „jósol”. :)

A történet alapja valójában ez, de mégsem erről szól. Királyok és királynők, ármány, szenvedély, szerelem, becsvágy, árulás, átverés, fájdalom, lemondás és még sok egyéb érzelem tobzódik a sorozatban, egyszerűen nem lehet abbahagyni, ha egyszer elkezded, muszáj végignézned, nem hagy nyugodni, hogy mi lesz a szereplők sorsa.

A színészi felhozatal páratlan, rengeteg ismert, és szeretett színészt láthatunk, és sok – legalábbis számomra – ismeretlen, de felettébb tehetségeset is. Példának okáért mindjárt itt az első, Eddie Redmayne, a vörös hajú fiatal srác, aki a végére nagyon megtetszett, vagy a gyönyörű és csodálatos Hayley Atwell, aki a szépségével és a karakterével, Ailenával teljesen elkápráztatott. De semmiképpen sem hagyhatom ki David Oakes-t, a főgonoszt, William Hamleigh-t, a borzasztóan vonzó rosszfiút, aki a gyilkolások és a viselkedése ellenére nagy kedvencem lett. Hihetetlenül jól alakított, de ez természetesen a többiekről is elmondható.

Az idő, amiben játszódik, a történet tökéletesen el lett találva, a helyszínek, a ruházatok, a viselkedés és a gondolkodás is nagyon passzol, a Kingsbride-i katedrális építése pedig igazán izgalmas, főleg, amikor belegondolok, hogy annak idején mennyi ideig tartott megcsinálni egy ilyen épületet, míg manapság mennyi? Elgondolkodtató…

Összességében elmondhatom, hogy, amint tehetem, újranézem az egész sorozatot, akár többször is, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki kíváncsi egy kis változatosságra a mostani modern filmekhez képest. 10/10, ha nem 11. :)

Egy kis kedvcsináló, mert ez a tartalomleírás tökéletes:

„Ken Follett azonos című regénye alapján! A fiatal János önkéntelenül is belekeveredik I. Henrik örökösének, Vilmosnak az ellenségei által megrendezett hajótörésébe, s mivel az összeesküvés részleteiről és szereplőiről meglehetősen sokat tud, a lázadók egy megrendezett perben akasztás általi halálra ítélik. Fiatal várandós felesége, Ilona kétségbeesésében az ítélet végrehajtásakor megátkozza ártatlan férjének gyilkosait. Miközben Ilona fia, Jankó felnő, az események is felgyorsulnak, s az egymással bonyolult viszonyban lévő szereplők sokasága lép a színtérre, akik mind részesei lesznek az egymást követő szerelmi és politikai manipulációknak, valamint az összeesküvésekkel és merényletekkel fűszerezett nagyobbnál nagyobb gaztetteknek. A Kingsbride-i katedrális építése körüli bonyodalmak pedig csak ürügyül szolgálnak a szerző számára, hogy az ódon kolostorok, várak, piszkos falvak és épülő városok falai között zajló szerteágazó történet amúgy is bonyolult szálait, még jobban összekuszálja.”