Dorian Gray (2009)
Ezzel a filmmel nagy csapdába estem. Amennyire számítottam egy szuper filmre, annyira nem lett az. Legalábbis számomra.
Dorian Gray (Ben Barnes) egy fiatal, tapasztalatlan fiú, aki nem is gondolja, hogy milyen hihetetlenül gyönyörű egészen addig, míg arra rá nem ébresztik. Lord Henry Wotton (Colin Firth) és Basil Hallward (Ben Chaplin) viszont tesznek róla, hogy ezzel mihamarabb tisztában legyen. Talán tudat alatt, semmiképpen sem akaratlagosan, de szerződést köt a láthatatlan ördöggel, aki megajándékozza őt az örök szépséggel és fiatalsággal, úgy hogy cserébe igazán nem kap sokat…
Dorian teljesen átalakul, ami egykor fontos volt neki, az hirtelen semmissé válik, és miután az egyetlen ember, aki talán visszahúzhatta volna őt a mélyből, a bájos vörös hajú szerelme, Sybil (Rachel Hurd-Wood) is öngyilkos lesz, a fiún úrrá lesz a Lord hatalma, és az ártatlan, tiszta fiúból így válik egy alávaló, élvhajhász férfi.
A történet gyakorlatilag ezzel ki is merül, és a kivitelezés nem igazán nyűgöz le. Dorian, vagyis Ben kétséget kizáróan csodálatos, és a szerepét is kitűnően játssza, ezt bizonyítja Ben Chaplinnel való csókjuk, aminek láttán még a szavam is elakadt. Nem sok fiú ismerősöm vállalkozik ilyesmire, persze ők nem kapnak milliós gázsit cserébe…
Colin Firth is nagyon jól kihasználja a karaktere adta lehetőségeket, és mikor a végén meg akarja akadályozni, hogy a lánya ezzel a romlott lélekkel legyen együtt, kicsit meg is sajnálom, de alapvetően csak haragudni lehet rá.
Összességében elmondhatom, hogy tetszett a film, de sokkal kevesebbet kaptam, mint amire számítottam. (Tudom, bennem van a hiba, hogy túl sokat akarok…). Egy-két jelent kifejezetten a kedvemre való volt, de összességében el kell, hogy mondjam, hogy sajnos többször is unatkoztam a film alatt.
Egyszer mindenkinek ajánlom megnézésre, főleg, aki szereti nézni Ben Barnes-t, aki tényleg élmény bámulni, de egy tízes skálán nálam nem kapna többet ötnél.
Heló Drágám!
VálaszTörlésLáttam, hogy van link az aláírásodban - ugyebár a meri fórumon -, és már kattoltam is :) Jah, és megint tanulnom kéne, tehát mindent, csak azt ne :DD Amint pedig megláttam a véleményed, a tartalmát, és Dorian Grayt, végképp nem állhattam meg szó nélkül, ugyanis én a könyvet olvastam - persze, akaratlanul is párhuzamot vontam. És... CSÓK? Milyen csók? CSÓK NINCS!!! A könyvben. Dorian múzsaként szerepel, mint egy megihletője Basilnak, aki ugyebár ódákat kezd zengeni róla Henrynek, de csók... Öcsém! Olyan nincs. A többi stimmel - talán. Ismét azt kell mondanom, hogy a könyv jóval többet nyújt, hiszen Wilde rengeteg elgondolkodtató kijelentést tesz - úgy gondolom, Henry a szócső. Másrészről, Wilde maga is a férfiakhoz vonzódott, bár volt családja. Talán ezért is a sok utalás, mely szerint férfi vette észre a férfi báját-szépségét, és nem egy női művész. Bár a művész férfiak kétségtelenül finomabbak és érzékenyebbek az ilyesmire... Mmm. Ezen meglepődtem. A könyvben még hangsúlyozva van az akkori osztályrendszer, szó van benne politikáról, a színészet akkori helyzetéről, tehát tartalmas. És ettől lesz egész, minden szál el lesz varrva egy csúnya végkimenetellel - persze, itt is voltak "majd elalszok" részek. A hiúság nem minden^^ Megtanít. Ezek után nem szeretném megnézni a filmet XD
Ó, Shacni, drága, üdv! :))) Örülök, hogy betértél ide, legalább van, aki nézi az oldalt... :) Szóval nincs csók a könyvben? Hát, tudod, a filmek mindig eltérnek a könyvtől, még ha alapvetően könyvhűnek is hívjuk az adott filmet, hiszen azt az élményt, amit olvasás közben szerzel, valahogyan pótolni kell nézés közben is. Úgy tűnik, itt ezt a módszert választották. :) Amúgy lehet, hogy majd nekikezdek a könyvnek, mert a leírásod alapján érdekesnek tűnik, szerintem lehet, hogy tetszene nekem is. :) Na, majd kitalálom, de előbb még az aktuálisakat fejezem be! :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál, drága, remélem, még találkozom a neveddel! :) Puszi :-*