The Smurfs ~ Hupikék törpikék (2011)
El kell, hogy mondjam, még sosem volt részem olyasmiben, mint ennél a filmnél. Péntek délutánra terveztük a mozit, és mivel az egyik legnagyobb bevásárlóközpont tetején már nem fogadják el az üdülési csekket, így az én kedvenc moziba vettük az irányt, ahol viszont elfogadták, és még jól is jártunk. Rajtunk kívül teljesen üres volt a terem – mi ketten barátnőmmel, azért ez nem volt semmi! :)
Alapjáraton nem szoktak zavarni az emberek, ha mondjuk nem ül be elém a két és fél méterével, és nem beszélik végig a filmet, esetleg rugdossák a székemet, de ma ilyesmiről szó sem volt. Úgy terpeszkedhettünk, ahogy akartunk, úgy nevetgéltünk, ahogyan jól esett, és akkor beszéltem, amikor akartam – ami elég gyakran előfordult, mert a „de aranyosak, nem?” mondatot elég sűrűn ismételgettem, talán már-már zavaróan sűrűn… de ha egyszer így volt!
Olyan hihetetlenül cukik, nem tudtam megállni, hogy ezt ne hangoztassam fél percenként. Főleg, mikor Ügyifogyit mutatták. :)
A mesesorozatot kisebb koromban minden reggel néztem, mert tetszett a történet, még ha kicsit sablonos és néha unalmas is volt, de aztán, ahogy nőttem, úgy felejtődött el a mese is. Most sem az vezérelt, hogy a Törpöket nézhessem, hogy őszinte legyek, elsősorban a szinkronhangok hajtottak… Bereczki Zoli és Szinetár Dóri volt Okoska, illetve Törpilla hangja. Számomra lehetetlenség volt kihagyni, de nem bántam meg, mert egy végtelenül aranyos és kikapcsoló élményben volt részem. Kilencven egész percig nem gondoltam a rám váró megpróbáltatásokra, másfél óráig nem volt semmiféle más gondom, mint az „aranyos”-ra minél több szinonimát találni. Merthogy nagyon töneményesek voltak a Törpök, és noha BZ Okoska hangját biztosította, mégis Ügyifogyi vált a kedvencemmé, és nem a bénasága miatt. Egyszerűen édes volt, a kinézete, a bizonytalansága és a bizonyítási vágya. :)
A film nagyrészt arról szól, amiről a mesesorozat legtöbb része is: Hókuszpók meg akarja szerezni a Törpöket, csakhogy, mint eddig soha, most sem sikerül neki. Ám ezúttal egy picivel több dolog is történik: pár Törp, Hókuszpók és Sziamiau átkerülnek a mi világunkba, egészen pontosan New York városába.
A kicsiny lények és a magát rettentő gonosznak tartó mágus azonban nem esik kétségbe, mint mindent, ezt is természetességgel kezelik, és próbálnak megoldást találni. Szerencséjükre a bölcs, öreg Törpapa is velük tart, balszerencséjükre, és a mi szórakoztatásunkra Ügyifogyi és Okoska, természetesen az egyetlen lány sem maradhat ki, azaz Törpilla sem, de ott van még Dulifuli (ő néha kicsit zavart, kivéve, mikor a zöld M&M’s-el romantikázott) és végezetül a számomra ismeretlen skót harcos, nevezetesen Vitéz (barátnőm kedvence. Mikor a végén repült, és azt kiabálta szabadság, barátnőm is felüvöltött: Freedom, Mel Gibson, Bravehart…).
A Törpök célja, hogy visszakerüljenek a gombaházaikba, de Ügyifogyi véletlenül beleesik egy dobozba, amit azon nyomban fel is emelnek, így történhet, hogy a Winslow családhoz kerülnek, és természetesen megváltoztatják az életüket.
Neil P. Harrist az Így jártam anyátokkal egy-két epizódjában láttam (nem az én műfajom ez a sorozat), ott nem igazán fogott meg, viszont ebben a filmben aranyos volt, főleg, mikor Törpapával beszélt az apaságról és a félelmeiről („A lépemben?” :D). Jayma Mays láttam már pár filmben, eddig is nagyon szerettem, de most még jobban megkedveltem, egy nagyon bájos női főszereplő volt.
Végezetül csak annyit, hogy mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit kikapcsolódni, elrugaszkodni a szürke és zord világból, nevetni vagy egyszerűen csak megnézni egy mesét. Ja, és természetesen az olyan apáknak vagy anyáknak, akik kicsit bizonytalanok a születendő gyermekük miatt – nézzétek csak meg Törpapát és vegyetek példát róla, ő aztán tudja, mi az a felelősség. :)
Tényleg mindenkinek ajánlom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése