Krystyna Kuhn – A völgy 1. évad: A játék (2010)
Végre valahára sikerült kiolvasnom egy amúgy nagyon könnyű olvasmányt, számomra mégis nehezet. Jó pár hónapja elkezdtem, konkrétan augusztus óta halogatom és tologatom, hiszen sajnos izgalmassága ellenére nem igazán kötött le.
Julia és öccse Robert Frost egy fárasztó utazás alkalmával érkezik a kanadai Sziklás-hegység csúcsai közé épült völgybe, ahol egy kollégiumot üzemeltetnek, a Grace College-t. A kissé Mary Sue beütésű Juliának, és öccsének, a tipikus okosfiúnak egyből szemet szúr, hogy valami nem stimmel a hellyel. A szabályos kör alakú tó, a matematikailag pontos iskola, a völgy környezete, és a benne lakók mind-mind furcsaságot és félelmet ébresztenek a testvérekben. Főleg Julia gondolatait olvashatjuk, elbeszélő módban, ami őszinte leszek, engem kicsit zavart. Így sem nagyon tudtam beleélni magam a lány helyébe, és az, hogy kívülállóként beszélt róla az írónő, kicsit sem segített a dologban.
Juliáról folyamatosan az Alkonyat-Bella jutott eszembe, ami nagyon-nagyon zavart, tekintve, hogy a lányt már a TW-sorozatokban sem igazán kedveltem. Az állandó egyedüllét keresés, a folyamatos rosszérzések mindenkivel szemben, a zárkózottság, minden. Pluszban, ha ez még nem lenne elég, ott volt a lepcses Debbie is, aki egy az egyben Jenniferre emlékeztetett.
A szereplőkön túl, maga a történet sem kötött le igazán. Adott egy buli, a gólyabuli, ahova annak ellenére, hogy tilos, mégis mindenki elmegy, és persze katasztrófába torkollik. A kissé zizinek vélt Robert lát egy kékhajú, zöld fürdőruhájú lányt a tóba ugrani, ő pedig hősként ugrik utána, hogy megmentse az önkéntes.
Senki nem hisz neki, másnap aztán kiderül, hogy valóban eltűnt egy lány, és ezek után nagyjából kezdenek beindulni az események, de még itt sem úgy, ahogyan várnánk.
A könyvben folyamatosan titkos megjegyzések hangzanak el, ami egy idő után az idegeimre megy, hiszen miért nem lehet egyszerűen csak leírni, hogy mi van? Miért kell ilyen idegőrlő módszerrel körülugrálni azt, hogy Julia és Robert szüleivel mi a helyzet, és miért kerültek ide, mi a baja Robertnek, és miért álmodik rosszat?
Bevallom őszintén, én sokkal többet reméltem a végére, és talán pont emiatt, de nem számítottam ennyire egyszerű és ennyire thrillermentes befejezésre, nagyot csalódtam a végén, és szinte még lapoztam tovább, hogy hátha lesz valami folyatatás. „Az Epilógusban biztosan mindent elmagyaráz, igen…”, és nem. Csak vártam és vártam, mire egy újabb rejtélynek tűnő valamivel zárta a könyvet, amiről tuti, hogy a következő részben kiderül, hogy sokkal egyszerűbb a megoldás, mint amire gondolunk. Sajnos.
Nagyon meggondolandó, hogy belevágjak-e a második részbe, de azt hiszem, megadom ennek a sorozatnak az esélyt, hátha valamivel többet kapok, mint ebben a részben.
Szándékosan írtam homályosan, mert ennek ellenére mindenkinek ajánlom a könyvet, egyszer érdemes elolvasni, hiszen nem biztos, hogy mindenki ilyen sokat vár. Ez van, én már hozzászoktattam magam a természetfelettihez, amitől sokkal jobban tudok félni, mint egy embertől. :) Na, csak lelövöm a poént, mi? :P
Kellemes olvasást, aki belevág! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése