Könyvkrónika: Ötven árnyalat trilógia

E. L. James - Fifty Shades of Grey ~ A szürke ötven árnyalata (2012)

Nos, ki nem lehet hagyni, nem igaz? 

Szinte nem is tudok a környezetemben olyan embert, aki vagy ne olvasta volna, vagy ne hallott volna róla valamit (tekintve, hogy az én könyveim járnak-kelnek körbe-körbe...). Kissé olyan ez, mint a Harry Potter regénysorozat (amiről a későbbiekben mindenképpen szándékozom írni egy "kis" bejegyzést). Mindenki ismeri, és vagy szereti, vagy nem.

Nem is tudom, mit írhatnék az Ötvenről, mert alapvetően nem rajongok ezért a trilógiáért, és azt sem tudom megérteni, hogyan lehet, hogy az eladási listák csúcsát bitorolja ez az alapvetően ponyvaregény. Na, de vágjunk bele, aztán majd csak lesz valami. :)

Adott egy lány, Anastasia Steele, a huszonéves egyetemista, aki megismerkedik a férfiistennel: Christian Greyjel. Egymásba szeretnek, rengeteget szexelnek és próbálják legyőzni Grey démonait; mivelhogy a fiúról kiderül, vonzódik a durvább, név szerint szado-mazo szexhez.

Hogy ezt a fiatal, szűzlány hogyan fogadja, mindenki elképzelheti. Természetesen megijed, elrettenti a dolog, ugyanakkor az a kevés betekintés, amit Christian mutat neki, felcsigázza. Teljesen ambivalens érzelmekkel sodródik az árral. Nem tud ellenállni a férfi vonzerejének, sem a saját akaratának, így hagyja, hogy birtokba vegye az uralkodómániás Mr. Grey.

Maga a történet az Alkonyat saga továbbírásának indult, egy külföldi fanfiction oldalon debütált. James próbálta leírni mindazt, ami neki hiányzott az Alkonyat szériából, az pedig nem más, mint a szexualitás; ez azonban akkora sikernek örvendett, hogy rövid időn belül átírta a történetet saját szereplőkkel, és minden Alkonyattól mentesre. Azért persze, ha valaki – mint pl. én – olvastam mindkettőt, feltűnik a sok-sok hasonlóság, amiket most nem részletezek, a lényeg, hogy képtelen voltam elvonatkoztatni Bellától. (Ami nem kicsit idegesített…)

Amúgy magáról a történetről nem lehet sokat beszélni, ugyanis a sok szexen és szenvedésen túl nem igen történik semmi, továbbá szado-mazo könyvnek titulálni igencsak merész kijelentés, ugyanis ehhez hasonlatos szex, talán csak kettő van a könyv folyamán (ha van annyi). Egyébként inkább a Grey által szerintem jól megfogalmazott „vaníliaszexről” van szó, vagyis a rendes, sima szeretkezésről. Emellett az elbeszélés igencsak zavaró a sok „szentséges basszantyú”, „szent isten”, „szent tehén” és hasonlatos bosszankodástól, és a fordító által elvétett, és a több kézen átfutott helyesírási/elírási hibáktól. Nem is értem, hogy van képük elkérni ennyi pénzt ezért a hibahalomért…

De mindezeken túllépve, találni benne egy-két pozitívumot, és bizony sok-sok szexet, amire úgy tapasztalom, hogy ki vannak éhezve az emberek. (Pedig nem kell olyan messzire menni, hogy ennél durvább szexet olvassunk…) Ezek a részek amúgy általában elég érzékletesen, és kendőzetlenül vannak megjelenítve, viszont nem érzem fontosságát az összes ilyen rész ennyire pontos leírásának.

Mindezek ellenére elolvastam a második részt is, főleg azért, mert az Ulpius kiadó csak úgy dobálja az ember után sok-sok százalékos leárazással (talán ők is belátták, hogy 4000 Ft kissé sok ezért a „gyönyörűségért”?). 

E. L. James - Fifty Shades of Draker ~A sötét ötven árnyalata (2012)

Véleményem fentebb olvasható. :D

Viccet félretéve, a két rész között valóban csekély különbség van, ezért nem is írok külön bejegyzést. Ez a rész sem szól igazán másról, mint szexről és szenvedésről: csak most már Mr. Grey is szerelmet táplál az egyre magabiztosabb, ugyanakkor a „szex” szótól még mindig pironkodó lány iránt. Eh! Kimondhatatlanul idegesít Ana kétessége, hogy az egyik pillanatban úgy viselkedik, mint egy szexkirálynő, a másikban pedig már attól elpirul, hogy tudják róla, hogy szexelt. Nagy ügy Christian mellett… Mindegy is. Szóval. A történet 5, azaz 5 nap múlva folytatódik, ott ahol az első abbamaradt. Öt napig depiznek, aztán Grey felkeresi a lányt és hamar újra összemelegednek, megegyezve, hogy nem mennek bele a durvább szexbe, maradnak a szeretkezéseknél, ami végül is mindkettőjüket kielégíti, Ana mégis erősen vonzódik a különböző érdekességek után – úgy mint a végén az anális szex, vagy a kisebb durvaságok. Ettől függetlenül még mindig nem igazán olvasunk szado-mazót, szóval aki erre számít, ne vegye meg.

Christian túlzott birtoklási vágyától vezérelve beköltözteti magához a lányt, így nagyobb dózisban olvashatunk a kapcsolatukról.

Különben egészen emberi, egyszerű és rózsaszín, ami felettébb tetszik, hiszen néha jó olvasni nyugodtabb szálakról. Fordulatok, akciók nem igazán vannak a könyvben, viszont drámázások annál inkább. Nagyjából végig azt olvassuk, hogyan változik, formálódik át a merev Grey, és lesz papucs… Ez mégsem zavaró, mert alapvetően jól ábrázolja az írónő. Néha megnyugtató olvasni olyanról, ami nincs tele akadályokkal, és kivételesen boldogok tudnak lenni a szereplők. (Jó, akadályok azért előállnak, de mindezt mégis együttesen győzik le, senki nem hagyja el a másikat.)

Ezután jönne elő az újabb Alkonyat sagás hasonlat, de lehet, hogy ezt már csak én magyarázom bele, nem tudom, de ez maradjon is az én titkom.

Egészen a végéig sodródunk az árral, aztán történik egy nagyobb váltás, ami előkészíti az utolsó könyvet, de ami még mindig nem elég fordulatos – legalábbis az én számomra. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok a végére, el is fogom olvasni – köszönhetően drága barátnémnek, aki mindig frissen, szinte ropogósan szállítja nekem a könyveket –, és szerintem arról sem lesz túl pozitív véleményem. Addig is mindenkinek ajánlom, aki egy kis nyugodtságot és egy kis pikánsságot szeretne olvasni.