2012. november 6., kedd

Schindler's List ~ Schindler listája (1993)


Schindler's List ~ Schindler Listája (1993)

 Életem egyik legmegrázóbb filmje, pedig már nem először láttam. Még általános iskolában és gimnázium elején láttam valamikor, de pontosan már nem emlékszem, mikor, a lényeg, hogy sok év eltelt azóta. Akkor még más szemmel néztem. Meghatott, elgondolkodtatott, de nem különösebben hozott lázba. Mai fejjel nézve pedig… félelmetes. Háború. Milyen távolinak tűnő fogalom, közben pedig a nyakunkon van. Egy rossz lépés, és kitör ismét, elpusztítva a Földünket.
Néha úgy gondolom, jó lenne. Egy jó kis népirtás hiányzik nekünk, hogy végre észhez térjünk, és ne romboljuk tovább az élővilágunkat. Másrészről viszont… élni akarok. Olyan kevés idő jut egy embernek! Miért mi bűnhődjünk mások hibáiért?

Nagyon elkanyarodtam a témától, de sajnos annyira hatással volt rám a film, hogy napok óta ezen gondolkodom. És persze Oskar Schindleren, aki nagyszerű ember volt. Nem ismertem, és konkrétan csak a filmbeli Oskarról tudok nyilatkozni, de ő valami fenomenális férfi volt! Minden kalapom megemelem előtte…

A filmet mindenki ismeri. Aki nem, az nagyon gyorsan pótolja, mert alapmű. A II. Világháborúban járunk, Hitler hatalma teljében irtja a zsidókat. Több évet ölel át a film. Kezdünk Oskarral, aki ügyes fogásokkal és húzásokkal ismerteti magát mindenkivel össze. Jó beszélőkéje és még jobb meggyőző ereje van. Szerintem nem sok ember tud neki nemet mondani. Falja a nőket, falja az életet, nem törődik a zsidókkal, de nem is bántja őket.

Apja régi gyárát akarja újra elindítani, és segítségének egy zsidó könyvelőt vesz fel, Itzhak Sternt, ők ketten pedig felvirágoztatják az edénygyártó céget. Zsidó munkásokat alkalmaznak, innentől pedig belecsöppenünk az eseményekbe, hamarosan a háború szívében találjuk magunkat.


Amon Goeth felszámolja a krakkói gettót, és munkásokat kezd alkalmazni a táborában. Goeth negatív szereplő, félelmet kelt, kiszámíthatatlan és imád gyilkolni. Kiáll a teraszra és találomra lövi le a neki nem tetsző munkás zsidókat. Ralph Fiennes jól játssza ezt a szerepet (ahogyan általában a szerepeit), konkrétan gyűlölöm az embert, és szívem szerint addig kínoznám, amíg halálért nem könyörög.

Oskar összebarátkozik Goeth-el, a markában tartja. (Van egy rész, amikor próbálja meggyőzni őt arról, hogy ölni tulajdonképpen nem erő, a hatalom inkább abban rejlik, hogy megtehetnék, mégsem tesszük. Goeth el is gondolkodik rajta, próbálja gyakorolni, de a puszta nyers kőszívűsége nem engedi szabadulni a gyilkolástól. Nem tudja megállni, hogy ne öljön. Van egy pillanat, amikor azt hisszük, történik valami, hogy Goeth-ben is van emberség, amikor a szolgálójának próbálja magát győzködni, hogy nem bűn az, ha beleszeretett. Ám ekkor valami átkattan az agyában, és újra a régi Goeth-el találjuk magunkat szemben.)

Az események zajlanak, megismerjük a zsidók tábori életét. Rémtörténeteket mesélnek egymásnak a kivégzőtáborokról, de képtelenek elhinni, hogy a gázkamra igaz lehet.
Láthatjuk, hogyan alázzák meg őket; meztelenre vetkőztetik az összes munkást, aztán, akár a romlott almát, válogatni kezdenek, hogy ki az aki még élhet, és ki az aki nem. Elszomorító, hogy mennyire örültek, mikor nem szanálták őket ki, mint holmi elszakadt ruhát.


Aztán a részeg Goeth közli Oskárral, hogy nem sokáig megy tovább a tábor, ugyanis felszámolják. Elküldik a zsidókat Auscwhitzba, ott pedig megölik őket.
Oskar ekkor áll elő a nagyszerű és elképesztő ötletével, amiben lemond a gazdagságról és a fényűzésről, amiben része volt, és megveszi Goeth-től a zsidó(i)kat. Itzhakkal együtt összeírják a gyári dolgozókat, összesen ezerpár zsidó fér bele a „költségvetésbe.”
Megható ez a jelenet, és az is, hogy végül is Goeth hogyan mond le Helen Hirsch-ről. Hogy ez a szerelem lenne-e vagy csak a pénz ígérete? Esetleg mindkettő? Nem tudom. Goeth kiismerhetetlen.



Az események természetesen ezután sem lassulnak le, a nők vonata rossz helyre, méghozzá nagyon rossz helyre érkezik; Auscwhitzba. Itt zajlik le az egyik számomra elég hiteltelen, mindenesetre igen hatásos jelent: a gázkamrában nem gázt eresztenek a lecsupaszított hölgyekre, hanem vizet. Nem tudom, hogyan zajlott a kivégzés akkoriban, de kétlem, hogyha egyszer beküldtek oda egy csoportot, onnan élve kijutottak. Még akkor sem, ha fizettek értük. Ahogyan az utána lévő jelenetben is látjuk, Oskárt próbálták megfűzni, hogy vigyen egy másik, újonnan érkezett csapatot, minek kell neki pont ez, mire O. meggyőzi a férfit egy csekély mennyiségű gyémánttal. Mindegy. Ennek ellenére, egy filmbe pontosan kellett ez a feszültség.

Oskar lenyűgözően viselkedik. Liam Neeson személy szerint igencsak kedves a szívemnek, és véleményem szerint jobb Oskárt keresve sem találtak volna. Robosztus, tiszteletet parancsoló ember, ahogyan Oskar is viselkedhetett. Senki nem tudott neki nemet mondani. Az egyik megkapó jelenet jut eszembe, amikor a nőket visszaterelik a vonatra, ám a gyermekeket elszakítják tőlük. Ekkor megjelenik Ő, és természetesen meggyőzi a katonákat, hogy miért is kellenek a gyerekek a gyárba. Elképesztő!

A filmben amúgy rengeteg megrázó jelenet van. Példának okáért az egyik ilyen: amikor a válogatás zajlik, hogy kik maradhatnak tovább a táborban, a katonák ügyes fogással ekkor viszik el a gyerekeket. A sok-sok kisgyerek, akik nem is tudják, miért rakják őket platóra… aztán észreveszik a szülők, és egy emberként rohannak az autókhoz – csakhogy akkor már hiába. Most is elszorul a szívem erre a jelenetre gondolva.

Nem tudom, milyen lehetett zsidónak lenni akkoriban, mindenesetre képtelen lennék úgy élni az életemet, hogy bármelyik pillanatban agyonlőhetnek. Ez… kész téboly! Sosem lehet tudni, mikor gondolnak egyet és lőnek le… Nem is akarok ebbe jobban belegondolni, mert már így is sok. Túl sok volt egyszerre ez, és a másik remek alkotás ebben a témában, így zárnám is soraimat. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése